Két utca az Alcázar falához tapadva, olyan keskenyek, hogy egyes szakaszokon egyszerre megérintheted mindkét falat. Az egyik oldalon a XII. századi almohád tégla magasodik; a másikon fehérre meszelt házak cserepes virágokkal, rácsokkal és a kapualjakon át bepillantható udvarokkal. A Callejón del Agua, a Víz köze neve nem irodalmi: e fal tetején futott a vezeték, amely a palotát ellátta. Pontosan a királyi terület és a negyed határán sétálsz, és ez a határ nyolcszáz éve ugyanott húzódik.
A víz, amely a falon futott
A víz Alcalá de Guadaírából érkezett Sevillába a Caños de Carmonán át, egy római eredetű vízvezetéken, amelyet az almohádok a XII. században újjáépítettek, és amely csaknem nyolcszáz évig látta el a várost. Utolsó szakasza belépett a városmagba, és az Alcázar falán futott tovább a palota kertjeiig és termeiig: a fejed fölött, magában a falban rejtve.
A Caños de Carmonát 1912-ben szinte teljesen lebontották, amikor a város úgy döntött, hogy útjában áll a forgalomnak és a modern közegészségnek. Szétszórt maradványai a Calle Luis Montotón maradtak fenn, egy kilométerre innen, de amit leromboltak, az a középkori Európa egyik nagy vízépítési műve volt.
A Calle Judería, amely a Patio de Banderas melletti ívnél indul, arra a közösségre emlékeztet, amely a XIII. század óta a falakon belül élt: a sevillai zsidónegyed Toledo után Kasztília második legnagyobbja volt, három zsinagógával és több ezer lakossal. Az 1391-es támadás néhány nap alatt elpusztította.
Mit nézz séta közben
Pillants be a kapualjakba. A köz 2-es száma alatt oszlopos, virágcserepes udvar van, a negyed egyik legszebbje, és többnyire résnyire nyitva áll; ezen a környéken szállt meg Washington Irving, az Alhambra-mesék szerzője, 1828-as és 1829-es sevillai tartózkodásai alatt, pontosan ilyen képet keresve.
Figyeld meg a hőmérséklet változását. Nyáron, amikor a Calle Mateos Gagón negyven fok van, itt érezhetően hűvösebb: a szűkösség, a tájolás és a fal tömege passzív légkondicionáló rendszerként működik, amelyet az andaluszi iszlám építészet tudatosan alkalmazott.
És nézd meg a fal falazatát. Szabad szemmel is megkülönböztethetők az almohád tapial szakaszai, a zsaluzatok közé döngölt föld a rétegek vízszintes nyomaival, és a későbbi téglafoltozások. Kézmagasságban elérhető középkori építéstani kézikönyv.
Kihagyhatatlan
A vezeték a fal tetején
A Caños de Carmona vize a városfal tetején jutott be a palotába: innen ered a neve.
Az almohád tapial
XII. századi döngölt föld látható rétegekkel, karnyújtásnyira.
A 2-es szám udvara
Oszlopok, virágcserepek és résnyire nyitott rácskapu azon a szakaszon, ahol Washington Irving járt.
Augusztusi hűvösség
Andaluszi passzív légkondicionálás: több fokkal hűvösebb, mint a szomszéd utcában.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
Ez a két utca a természetes átjáró a Real Alcázar és Santa Cruz szíve között. Ha a Patio de Banderason át hagyod el az együttest, és átmész a Judería ívén, kevesebb mint két perc alatt ide érsz.
A köz másik végéről a Plaza de Santa Cruzra, a Jardines de Murillóba, befelé haladva pedig a Plaza de Doña Elvirára és a Calle Susonára jutsz.
Egy gyakorlati tanács: ezeken az utcákon mindenki áthalad, és főszezonban a csoportok tölcsérévé válnak. Este hét után a forgalom jócskán csökken, és éjjel, amikor a falnak dőlő lámpák égnek, akkor érted meg igazán, miért szerettek bele ebbe a zugba a romantikus utazók.
Gyakori kérdések
Mik voltak a Caños de Carmona?
Egy lenyűgöző vízvezeték, amely több kilométerről, Alcalá de Guadaírából hozta a vizet. A rómaiak jelölték ki a nyomvonalát, az almohádok a XII. században újjáépítették, és csaknem nyolcszáz évig itatta Sevillát és palotáit. 1912-ig állt, amikor szinte teljesen lebontották, hogy modernizálják a várost. Ma is megmaradt néhány magányos íve, elveszve a forgalmas sugárutak között.
Mi lett azzal a zsidó közösséggel?
Tragikus vége lett. 1391 nyarán egy főesperes prédikációitól felhergelt tömeg megrohanta a zsidónegyedet: ezrekre teszik a halottak és a keresztelkedésre kényszerítettek számát, és a zsidónegyed elpusztult. A zsinagógáiból templomok lettek, mint a Santa María la Blanca vagy a San Bartolomé. Ez volt a vég kezdete, egy évszázaddal az 1492-es kiűzetés előtt. Ezért ma már csak az utcanevek maradtak meg belőle, mint egy visszhang.
