Fél kilométernyi víz öleli körül a Plaza de Españát, négy csempés híd ível át rajta, a két végét pedig két hetvennégy méteres torony zárja le. A sevillaiak „la ríának”, a torkolatnak hívják, és 1929 óta evezős csónakkal lehet bejárni, ahogy a Kiállítás látogatói is tették. Ezt a részét fényképezik a legtöbben a térnek, és ezt értik a legkevesebben: mindegyik hídnak jelentése van, a tornyok pedig kis híján meg sem épültek.
Négy híd, négy királyság
A csatornán átívelő hidakat annak a négy középkori keresztény királyságnak szentelték, amelyek egyesülésével Spanyolország létrejött: Kasztíliának, Leónnak, Aragóniának és Navarrának. Mindegyik a saját nevét, címerét és eltérő kerámiadíszítését viseli, korlátjaikat pedig a trianai műhelyekben kézzel festett csempe borítja.
Granada hiányzik, és ez nem figyelmetlenség: Granada volt a félsziget utolsó muszlim királysága, és nem dinasztikus egyesüléssel, hanem hódítással csatlakozott, 1492-ben. Portugáliának sincs hídja, amely 1580 és 1640 között a spanyol koronához tartozott, aztán kivált. Az ikonográfiai program nagyon is tudatosan választja meg, kit vesz bele.
Az egyik hídról a másikra átkelni szó szerint azt jelenti, hogy egyik királyságból a másikba lépsz. Közben figyeld meg a korlátok kerámiáját: a színek ugyanazok, mint az egész téren, a kobaltkék, a sárga, a zöld és az a vörös, amely csak a kemencéből jön ki igazán szépen.
A fölöslegesnek tartott tornyok és a ma is járó csónakok
A két torony, az északi és a déli, hetvennégy méter magas, és évtizedekig a Giralda után ezek voltak Sevilla legmagasabb épületei. Aníbal González azok véleménye ellenére vette fel őket a tervbe, akik aránytalannak és egy térhez képest túlságosan hivalkodónak tartották őket. Kitartott, és ma ez a sziluett azonosítja az együttest a park bármely pontjáról.
Sevillában van egy íratlan szabály, amely megmagyarázza ezt a vitát: évszázadokon át egyetlen épület sem versenyezhetett magasságban a székesegyház tornyával. A Plaza de España tornyai szándékosan alatta maradnak. Ma hivatali helyiségek vannak bennük, és nem látogathatók.
Az evezős csónakok csaknem egy évszázada működnek, és ez a legjobban elköltött pénz a téren: fél óra, fejenként egy evező, és a félkör a víz szintjéről nézve, ami az a nézőpont, amelyre González az egészet megtervezte. Ha gyerekekkel vagy, nincs miről vitatkozni.
Kihagyhatatlan
A négy híd
Kasztília, León, Aragónia és Navarra. Granadának és Portugáliának nincs: a hiány szándékos.
Hetvennégy méter
Évtizedekig a Giralda után Sevilla legmagasabb tornyai, és szándékosan alacsonyabbak nála.
Az 1929-es csónakok
Csaknem egy évszázad evezés ugyanabban a csatornában. Az a nézőpont, amelyre a teret tervezték.
A kora reggeli tükörkép
Sima vízen a galéria megkettőződik a csatornában. Délben ez a tükörkép már nem létezik.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
A csatorna körülöleli a Plaza de Españát, és ugyanannak a látogatásnak a része: bármelyik bejárattól gyalog odaérsz, és semmit sem kell fizetned azért, hogy megnézd. A csónakokat az északi végen lévő kikötőben lehet bérelni.
Kösd össze a tartományok 48 padjával, amelyek közvetlenül mögötte vannak, a félkör alján, és a Parque de María Luisa bejáratával, amely a sugárút túloldalán kezdődik.
Egy tanács az időzítéshez: a csónakok délutánra megtelnek, és sor áll. Kora reggel senki sincs ott, a víz sima, és a galéria tükörképe a csatornában a legjobb fotó, amit itt készíthetsz. Ez a tükörkép délben, fodrozódó vízzel, nem létezik.
Gyakori kérdések
És miért hiányzik Granada?
Mert a négy híd a középkori keresztény királyságokat jelképezi, és Granada nem volt az: a félsziget utolsó muszlim királysága volt, és nem egyesüléssel, hanem hódítással lett Spanyolország része, 1492-ben. Túl későn érkezett ahhoz, hogy saját hídja legyen. Portugáliának sincs, amely hatvan évig közös koronán osztozott Spanyolországgal, mielőtt a maga útjára lépett. Úgyhogy abban, ami ezekről a hidakról hiányzik, majdnem annyi történelem fér el, mint abban, ami látszik.
