Egy kis tér vöröses téglából, szinte üresen, egy ívelt acél lángtartó tetején égő lánggal. Ez a Born legpuritánabb és egyben legterhesebb helye: e kőlapok alatt temető volt, és ide temették Barcelona védőit, akik az 1714-es ostrom alatt estek el. A láng soha nem alszik ki. Minden szeptember 11-én a tér megtelik virágokkal és emberekkel, mert Katalónia egy vereség napját választotta nemzeti ünnepének.
Tizenhárom hónapnyi ostrom
Az örökösödési háborúban a Bourbon V. Fülöp hívei álltak szemben Habsburg Károly főherceg híveivel, akit Katalónia támogatott. Amikor az európai hatalmak kivonultak a konfliktusból, Barcelona egyedül maradt a Bourbon-sereggel szemben, és mégis az ellenállás mellett döntött. Az ostrom tizenhárom hónapig tartott.
A város 1714. szeptember 11-én esett el. Az ezt követő megtorlás politikai és építészeti volt: a Nueva Planta-rendeletekkel eltörölték a katalán intézményeket és kiváltságokat, megtiltották a katalán nyelv hivatalos használatát, és egy egész negyedet leromboltak, hogy katonai citadellát építsenek, amely belülről tartja szemmel a lakosságot.
Azoknak a hónapoknak a halottait itt temették el, egy plébániai temetőben, amely a telken nőtt eperfákról kapta a nevét: ezek a széles levelű fák a selyemhernyók táplálására szolgáltak. Egy veteményeskerti név a város legünnepélyesebb helyének.
Egy nemrég állított emlékmű egy régi sebre
A mai tér 1989-ből való, a lángtartót pedig 2001-ben állították fel. Talapzatába Frederic Soler egy verssora van vésve: „Al fossar de les moreres no s'hi enterra cap traïdor”, vagyis az eperfák temetőjébe nem temetnek árulót. Ez a katalán emlékezet legtöbbet idézett sora, és itt van, szemmagasságban.
Franco a diktatúra alatt megtiltotta a Diada megünneplését, és csak 1980-ban lett újra hivatalos ünnep, amikor a Generalitat már helyreállt. Ez magyarázza, miért ilyen késői az emlékmű: negyven évig ez a titkos emlékezés helye volt, éjjel otthagyott virágokkal.
Szinte minden nemzet egy győzelmet ünnepel. Katalónia egy kapitulációra emlékezik, és szándékosan teszi: a dátumot azért választották, hogy ne felejtsenek. Bármi legyen is az álláspontod a kérdésben, ennek megértése sokat megmagyaráz abból, amit a városban látni és hallani fogsz.
Kihagyhatatlan
Az örökláng
2001-ben gyújtották meg. Egy ívelt acél lángtartón ég, egy szándékosan csupasz téren.
Frederic Soler verssora
„Itt nem temetnek el egyetlen árulót sem”, a talapzatba vésve, szemmagasságban.
A névadó eperfák
Selyemhernyó-tenyésztéshez való fák. Veteményeskerti név egy nemzeti gyász helyének.
Egy vereség ünnepe
Szeptember 11. egy kapitulációra emlékezik, nem egy győzelemre. A választás szándékos volt.
Hogyan illeszd be a barcelonai látogatásodba
Közvetlenül a Santa Maria del Mar oldalánál van. Öt perc alatt megnézhető és semmibe sem kerül, de érdemes a történettel a fejedben megnézni, mert nélküle szó szerint csak egy üres tér egy fáklyával.
A kötelező kiegészítés három percre van: az El Born Centre de Cultura i Memòria, ahol kiásva őrzik annak a negyednek az utcáit és házait, amelyet a Bourbon-csapatok az ostrom után leromboltak. Ott fizikailag is látható, amire itt csak emlékeznek.
Ha szeptember 11-én utazol, számolj vele, hogy az egész város ritmusa megváltozik: virágos koszorúzások, tömeges tüntetések és különleges nyitvatartású múzeumok. Lenyűgöző nap Barcelonában lenni, és rossz nap egy szokásos turistalátogatáshoz.
Gyakori kérdések
Honnan kapta a nevét, miért „de les Moreres”?
Fákról. Itt eperfák nőttek, azok a széles levelű fák, amelyek leveleivel a selyemhernyókat etették, és róluk kapta a nevét ez a zug. Szerény, szinte kerti név, amelyből az idő egész Barcelona egyik legünnepélyesebb helyét csinálta. Nehéz elképzelni, hogy valami ennyire hétköznapi adja a nevét egy ilyen súlyú helynek.
Miért szeptember 11. a nemzeti ünnep?
Mert Katalónia valami szokatlant tett: szinte minden nemzet egy győzelmet ünnepel, ez pedig egy vereség napját választotta ünnepnek, hogy soha ne felejtse el. Franco a diktatúrája idején még a megemlékezést is betiltotta, és csak 1980-ban lett újra hivatalos, amikor a Generalitat már helyreállt. Ebből fakad az ereje: nem egy diadalra emlékeznek, hanem egy ellenállásra.
