Salzillo Múzeum
A murciai nagyhét szíve. Jó egy óra, és szánj egy külön kis időt csak a betlehemre.

A spanyol barokk legnagyobb szobrászának saját múzeuma van, egy tokként megálmodott kerek temploma és egy körmenete, amely minden nagypénteken hajnalban indul.
🎧 A(z) Salzillo, Jesús és Santa Clara útvonalonFrancisco Salzillo festett fába faragta azokat az arcokat, amelyekkel Murcia minden nagypénteken imádkozik, és olyan gesztusérzékkel tette, amely a spanyol szakrális szobrászat három-négy csúcsa közé emeli. Életműve ma is a városban van, abban az épületben, amelyhez készült, és ma is kivonul az utcára.
A Jesús-templom, amelyet 1675 és 1696 között emeltek, Spanyolország nagyon kevés kör alaprajzú temploma közé tartozik. És a formája nem szeszély: a hajó körül sugaras kápolnák nyílnak, mint egy kerék küllői, és mindegyikben egy-egy pasó pihen.
Vagyis az egész épületet a testvérület nagyheti szobrainak állandó kiállítóhelyéül tervezték. Általában a pasókat raktárakban tárolják; itt az építészet a szertartás szolgálatába állt, ami az együttest tanulmányozásra érdemes esetté teszi.
Ebből a kapuból indul nagypéntek hajnalán a Procesión de los Salzillos, a lila tunikás vezeklők, „los moraos” körmenete. Ez a város naptárának legfontosabb eseménye, és ez magyarázza meg legjobban Murciát.
A belső bejárás Salzillo műhelyétől és betlehemétől az utcára kivonuló pasókig vezet: az Ima az olajfák kertjében, Jézus elfogatása, a megostorozás, az elesés, és az a Názáreti, vállán a kereszttel és azzal a tekintettel, amely összetöri a lelket.
A murciai nagyhét szíve. Jó egy óra, és szánj egy külön kis időt csak a betlehemre.
Kerek templom 1675-1696-ból, sugaras kápolnákkal, amelyek mindegyikében egy-egy pasó pihen. Innen indulnak „los moraos” nagypéntek hajnalán.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Murcia városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) Salzillo, Jesús és Santa Clara gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →A fő mű az 1754-es „Ima az olajfák kertjében”, egy angyallal, aki mintha épp felszállni készülne, hogy megvigasztaljon egy kimerült Krisztust. Sokan ezt tartják a mesterművének, és elég megnézni a köpeny redőit, hogy megértsd, miért.
A spanyol körmeneti szakrális szobrászat olyan műfaj, amely a Félszigeten kívül alig létezik: festett faszobrászat, amelyet arra terveztek, hogy mozgásban lássák, éjjel, gyertyafénynél és alulról. Ez mindent meghatároz, a gesztustól a festésig.
Salzillo ezen az első szinten áll Gregorio Fernández, Martínez Montañés és Alonso Cano mellett, és a négy közül ő az egyetlen, akinek életműve szinte teljes egészében megtekinthető egyetlen épületben, a saját városában.
És a technikai részlet, amely mindent megmagyaráz: a pasók üregesek, belül kivájták őket, enyvezett textíliával. Így egy hatalmas csoportot is vállon lehet vinni szűk utcákon anélkül, hogy bárkinek eltörne a háta. A szerkezetet kezdettől fogva a használatra tervezték.
A múzeum másik ékszere a betlehem: több mint ötszáz apró figura, amelyet 1776 és 1783 között mintázott meg a város egyik nemesének. Pásztorok, piacok és miniatűr házikók egész világa, minden arcocska más, mint az előző.
És itt jön az érdekes rész: bár Krisztus születését meséli el, Salzillo a pásztorait XVIII. századi murciai parasztoknak öltöztette, és olyan tájakon járatta őket, amelyek a huertára emlékeztetnek, nem a Szentföldre.
Azt a világot mintázta meg, amelyet maga előtt látott. Ezért ismerhetők fel rajta kora Murciájának viseletei, mesterségei, sőt arcai is, és ezért a betlehem a műalkotás mellett elsőrangú néprajzi dokumentumként is működik.
Fél órát is el lehet tölteni részletek keresésével, és mindig előkerül egy új. Sokan végül több időt szánnak rá, mint a nagy pasókra, és ez teljesen észszerű döntés.
A város másik Salzillója, apjáé, Nicolásé mellett, a Carmen-templomban van, a folyó túlpartján: egy Szeplőtelen Fogantatás Francisco kezéből és egy Nicolásnak tulajdonított Virgen del Carmen (Kármelhegyi Boldogasszony), amelyet 2008-ban kánonilag megkoronáztak.
Őriz egy Szeplőtelen Fogantatást Francisco Salzillótól, egy apjának, Nicolásnak tulajdonított Virgen del Carment és Nicolás de Bussy 1693-as Cristo de la Sangréját.
Ugyanazon az útvonalon: XIII. századi iszlám palota egy klauzúrás klarissza kolostor alatt. A város legmeglepőbb látnivalója.
XVIII. századi murciai szobrász, akit a spanyol barokk egyik legnagyobb szakrális szobrászaként tartanak számon, Gregorio Fernández, Martínez Montañés és Alonso Cano szintjén. A körmeneti szobrászatra szakosodott: festett faszobrokra, amelyeket arra terveztek, hogy nagyhéten kivonuljanak. Murcia egy egész múzeumot szentel neki.
Tisztán gyakorlati szükségből: sok figura belül ki van vájva, enyvezett textíliával és festett fával, hogy a lehető legkevesebbet nyomjon. Így egy hatalmas csoportot is vállon lehet vinni a negyed szűk utcáin anélkül, hogy a hordozók megsérülnének. Ez legalább annyira körmeneti mérnöki munka, mint szobrászat.
Mert a pasók tokjaként tervezték. A kör alakú hajó körül sugaras kápolnák nyílnak, mint egy kerék küllői, és mindegyikben egy-egy körmeneti szoborcsoport pihen. Ritka példája egy konkrét szertartás szolgálatára tervezett építészetnek.
Az, hogy bár Krisztus születését meséli el, Salzillo a pásztorait XVIII. századi murciai parasztoknak öltöztette, és olyan tájakon járatta őket, amelyek a huertára emlékeztetnek, nem a Szentföldre. Több mint ötszáz figura, minden arc más, és a műalkotás mellett néprajzi dokumentumként is működik.
A legtöbbek szerint az 1754-es „Ima az olajfák kertjében”, egy angyallal, aki mintha épp felszállni készülne, hogy megvigasztaljon egy kimerült Krisztust. Elég megnézni a köpeny redőit és a figurák elrendezését, hogy megértsd, miért. A Museo Salzillóban látható, a Plaza de San Agustínon.
A körmenet, amely nagypéntek hajnalán indul a Jesús-templomból, a lila tunikás vezeklőkkel, akiket Murciában „los moraos”-nak hívnak, és akik vállukon viszik a szobrokat, amelyek az év többi részében a múzeumban pihennek. Ez a város naptárának legfontosabb eseménye.
A Carmen-templomban, a folyó túlpartján, ahol Francisco Salzillo egy Szeplőtelen Fogantatása és egy apjának, Nicolás Salzillónak tulajdonított Virgen del Carmen látható, amelyet 2008-ban kánonilag megkoronáztak. Ugyanebben a templomban van Nicolás de Bussy 1693-as Cristo de la Sangréja (a Vér Krisztusa) is, egy másik lenyűgöző szobor.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Murcia városát offline, amikor csak akarod.

Olvass tovább



