Recinto Ferial de Tenerife
Calatrava 1996-ban, hét évvel az Auditorio előtt. Több mint 40 000 m², egy 12 000-es felső csarnokkal, egyetlen pillér nélkül. A karnevál ide húzódik be, ha esik.

Egy kétszázezer lakosú főváros öt nemzetközileg jegyzett épülettel kevesebb mint két kilométeren belül. Hogyan jutottak el idáig, és milyen sorrendben érdemes megnézni őket.
🎧 A(z) A hangversenyterem, a Palmetum és a tengerpart útvonalonNehezen megmagyarázható és nagyon könnyen élvezhető rendellenesség: egy Santa Cruz méretű városban két Santiago Calatrava-mű, két Herzog y de Meuron-mű és César Manrique utolsó nagy alkotása áll, mind gyalogtávolságra. Ez az útvonal, és főleg az a sorrend, amelyben érthetővé válnak.
A Recinto Ferial de Tenerife 1996 májusában nyílt meg, és ez volt az építész első nagy műve a városban. Visszafogott, szimmetrikus, teljesen fehér, a bravúrja pedig rejtve marad: a felső csarnok mintegy tizenkétezer négyzetmétert foglal el egyetlen középső pillér nélkül, ez a szigetcsoport legnagyobb fedett tere.
A kívülről látható ívelt bordák nem díszek: ez a tartószerkezet, amely lehetővé teszi ezt a szabad fesztávot. Ez Calatrava, aki egy problémát old meg, mielőtt a formanyelve felismerhető márkává vált volna.
Az Auditorio de Tenerife, amelyet 1997-ben kezdtek építeni, és 2003. szeptember 26-án avattak fel, az ellentéte: csupa gesztus. A nagy fehér hullám mindössze két ponton támaszkodik, és a levegőben lebeg, borítása pedig trencadís, a törött kerámiából kirakott mozaik, amelyet Gaudí tett népszerűvé Barcelonában.
Sokkal többe is került a tervezettnél, a költségvetés több mint kétszeresét súrolva, ami visszatérő minta ennek az építésznek a munkáiban, és az épületről szóló közbeszéd része. A megnyitás napjától kezdték Santa Cruzt az Atlanti-óceán Sydney-jének hívni.
Calatrava 1996-ban, hét évvel az Auditorio előtt. Több mint 40 000 m², egy 12 000-es felső csarnokkal, egyetlen pillér nélkül. A karnevál ide húzódik be, ha esik.
A 2003-as fehér hullám, trencadís borítással, két ponton támaszkodva. A Tenerifei Szimfonikus Zenekar székhelye, saját operatársulattal.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Santa Cruz de Tenerife városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) A hangversenyterem, a Palmetum és a tengerpart gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →A Tate Modern svájci irodája 2006-ban jegyezte a Plaza de España átépítését, az Atlanti-óceánból szivattyúzott sós vizű mesterséges tóval a Kanári-szigetek legnagyobb terének közepén.
2008-ban pedig, a tenerifei Virgilio Gutiérrezzel közösen, a TEA épületét a Santos-szurdok (barranco) partján: beton és fény, rámpákkal, amelyek magát a szurdokot is beemelik az útvonalba, ahelyett hogy hátat fordítanának neki.
Ez a döntés az épület kulcsa. A szurdokok a Kanári-szigetek geológiai védjegyei – a vulkáni kőzetbe vájt mély mederek –, és a városokban általában mindennek a hátsó udvarává válnak. Itt homlokzattá válik.
A TEA-ban van ráadásul a világ legjobb Óscar Domínguez-gyűjteménye; a tenerifei szürrealista a két világháború közötti Párizsban aratott sikert Breton és Picasso mellett, és ő találta fel a dekalkomániát. Ez azon kevés esetek egyike, amikor a tartalom felér a tartályhoz.
És van ugyanennek az irodának egy harmadik epizódja is a városban, amelyet szinte senki sem kapcsol hozzá: a tér építési munkálatai hozták felszínre a San Cristóbal-vár várat, a föld alá temetett XVI. századi erődöt, amely ma egy földalatti galériában látogatható.
A César Manrique tengeri park a lanzarotei művész utolsó nagy alkotása Tenerifén: sós vizű medencék, vízesések és fekete vulkáni kőzet huszonkétezer négyzetméteren, amelyet a tengertől hódítottak el. Manrique 1992-ben balesetben meghalt, a park pedig 1995-ben nyílt meg, már nélküle.
A hozzájárulása nem formai, hanem eszmei: azt vallotta, hogy a Kanári-szigeteken az építészetnek a vulkáni tájból kell kinőnie, ahelyett hogy ráerőltetnék, és egy olyan szigetcsoportban, amely épp megtelt válogatás nélküli turisztikai beépítéssel, ez az álláspont radikális volt.
Az útvonalat a Palmetum zárja, amely nem szerzői építészet, de a város legjobb városrendezési ötlete: tizenkét hektárnyi botanikus kert a régi városi szeméttelepre építve, amelyet lezártak és újraültettek, és 2014-ben nyitották meg.
Történelmi ellensúlyként pedig két épület, amely megmagyarázza, honnan ered mindez: a Carta-palota, kanári barokk 1721-1752-ből, tea-fa udvarával, és a Szabadkőműves templom, Spanyolország legnagyobb szabadkőműves temploma, szfinxes és egyiptomi oszlopos homlokzattal, amelyet 1900-tól emeltek.
Herzog y de Meuron Virgilio Gutiérrezzel, 2008. Beemeli a szurdokot az útvonalba, és a világ legjobb Óscar Domínguez-gyűjteményét őrzi.
Manrique utolsó nagy műve, 1995-ben avatták fel, három évvel a halála után. Sós víz, vulkáni kőzet, és egyetlen zavaró egyenes vonal sem.
Öt nemzetközileg jegyzett épület gyalogtávolságra: kettő Santiago Calatravától – az 1996-os Recinto Ferial és a 2003-as Auditorio –, kettő Herzog y de Meurontól – a 2006-os Plaza de España és a 2008-as TEA –, valamint César Manrique Parque Marítimója, amelyet 1995-ben avattak fel. Egy ekkora városban ez nagyon szokatlan koncentráció.
Vitán felül az Auditorio de Tenerife. Trencadísszal borított nagy fehér hulláma mindössze két ponton támaszkodik, és a 2003. szeptemberi felavatásának napjától világszintű építészeti ikonná tette Santa Cruzt. Az Atlanti-óceán Sydney-jének hívják, és a hasonlat elkerülhetetlen.
Törött, majd összeillesztett kerámiadarabokból készült borítás, amely folytonos felületet alkot. Gaudí tette népszerűvé Barcelonában, a Park Güellben és a Casa Batllón, Calatrava pedig itt az Auditoriónál eleveníti fel. Messziről sima fehérnek látszik; közelről töredékekből szőtt kárpittá válik.
Végül a tervezett költség több mint kétszeresét súrolta, ami Calatrava szinte minden nagy projektjében visszatérő minta, és a munkásságáról szóló közbeszéd része. Ikonként az eredmény vitathatatlan, de a költségtúllépést érdemes ismerni, amikor az épületet megítéled.
Inkább egy eszmét, mint egy formát: hogy a Kanári-szigeteken az építészetnek a vulkáni tájból kell kinőnie, ahelyett hogy ráerőltetnék. Egy olyan szigetcsoportban, amely a hatvanas-hetvenes években épp megtelt válogatás nélküli turisztikai beépítéssel, ez az álláspont radikális volt, Lanzarotén pedig szigeti politikává vált. A Parque Marítimo az utolsó nagy műve.
Kettő, és megérik a kitérőt. A Palacio de Carta, kanári barokk 1721-1752-ből, tea-fa udvarral, amely három évszázada érintetlen; és a Templo Masónico, amelyet 1900-tól emeltek, és a valaha Spanyolországban létezett legnagyobb szabadkőműves központ volt, homlokzatán szfinxekkel és egyiptomi oszlopokkal.
Hosszú fél nap. A tengerpart – Auditorio, Parque Marítimo, Recinto Ferial és Palmetum – végig bejárható egy sík, folyamatos sétányon, a TEA és a Plaza de España pedig a központban van, tíz-húsz perc gyalog. Ha az Auditorióba és a TEA-ba is bemész, számolj egy teljes nappal.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Santa Cruz de Tenerife városát offline, amikor csak akarod.

Olvass tovább



