Canalejas-park
Keresd meg a két kőkutya- és a két kőoroszlánpárt, amelyek a sétányt őrzik: egy régi, város széli úri birtokról kerültek ide. És a furulyázó kisfiú kis szökőkútját, amely szerény, de szívet melengető.

Évszázados ausztrál fikuszok, egy domb egy várral, amely soha nem lőtt, és a város legszebb panorámái belépő és sorban állás nélkül.
🎧 A(z) Canalejas, San Fernando és a parkok útvonalonEgy városban, ahol az év nyolc hónapjában tűz a nap, az árnyék infrastruktúra. Alicantéban van egy maroknyi park évszázados fákkal és néhány ingyenes, szinte üres kilátó, amelyek a nap legmelegebb óráit sokkal jobban megoldják, mint bármely múzeum, ezért helyük van az útitervben.
A Parque de Canalejas a város legrégebbi parkja: 1886-ban tervezték az egykori hajógyárak helyén, azon a peremen, ahol Alicante a tengerre nézett, ezért ilyen hosszúkás és keskeny, a vízzel párhuzamos alakú.
A négy sor fikusz fent összeér, és levelekből épült székesegyházhajót alkot. Ausztrál fikuszok, Ficus macrophylla, amelyeket több mint egy évszázada hoztak ide a világ másik végéről, és némelyikük több mint százéves.
Attól látványosak, hogy az ágaikból és a törzsükből léggyökereket bocsátanak: amikor ezek elérik a földet, elfásodnak, és új támasszá válnak. Ezért tűnik a törzs oszlopok gubancának, és ezért emelik fel a gyökerek a járólapokat.
Néhány percre van a Plaza de Gabriel Miró, még több védett, évszázados fikusszal, közepén a Fuente de la Aguadorával. A folyó víz és a sűrű árnyék valódi mikroklímát teremt: augusztus kellős közepén ez a központ leghűvösebb zuga.
Keresd meg a két kőkutya- és a két kőoroszlánpárt, amelyek a sétányt őrzik: egy régi, város széli úri birtokról kerültek ide. És a furulyázó kisfiú kis szökőkútját, amely szerény, de szívet melengető.
Az alicanteiek Plaza de Correosnak, vagyis Posta térnek hívják, a teret uraló épület miatt. Az 1918-as bronz Aguadora egy valódi mesterséget ábrázol: a vízhordást a közkutakból a házakba, kapuról kapura.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Alicante városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) Canalejas, San Fernando és a parkok gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →A Monte Tossal-park hatvanháromezer négyzetmétere egy nyolcvanhét méteres domb lejtőjén kúszik fel, a központtól nyugatra. 1995-ben nyitották meg, és egy botladozásokkal teli történet áll mögötte.
A kilencvenes években egy igazi vidámparkot akartak itt építeni. A talaj azonban nem bírta: megindultak a földcsuszamlások és a kőomlások, és szinte még a befejezés előtt le kellett bontani. A természet nyerte meg a játszmát, és erre a kudarcra valami jóval észszerűbb épült.
Ma vannak benne ösvények, kilátók, minigolf, petanque, óriás sakk, korcsolyapálya és mászófal. Ez a város legtöbb lehetőséget kínáló parkja, ha gyerekekkel töltenéd a délutánt, és ingyenes.
A tetején pedig ott áll a San Fernando-vár, amely megkoronázza a dombot, és lezárja a sétát. A tossal szó egyébként valenciai, és dombot jelent: Monte Tossal-parknak hívni kétszer mondani ugyanazt.
A San Fernando-várat 1813-ban építették, a függetlenségi háború kellős közepén, hogy megerősítsék a város védelmét. És soha egyetlen lövést sem adott le: sietve húzták fel, és mire elkészült, a francia veszély elmúlt. Öregen, haszontalanul és borsos áron született.
Ma nyitott kilátó, ingyenes, nyitvatartás nélküli és gyakorlatilag üres, ahol csak a szél hallatszik. Fentről belátod a tengert, a kikötőt és az egész várost a lábad alatt, szemben pedig a sziklájára épült Santa Bárbara-várat.
A kettőt egyszerre látni lecke arról, mi dönti el, mely épületek számítanak: az egyik muszlim eredetű, ezeréves történettel és állandó látogatókkal; a másik, amely soha semmire sem volt jó, üres.
Egy sötét fejezetet is őriz: a polgárháború végén a köztársasági foglyok koncentrációs táboraként működött, akárcsak a bikaviadal-aréna. Ez is egy állomás a város háborús emlékezetét bejáró útvonalon.
Szabad bejárás, nyitvatartás nélkül, és belül nincs mit megnézni. Amiért idejössz, az a panoráma és a csend, és mindkettő garantált, mert szinte senki sem jön fel. Húsz perc felfelé a parkon át.
A Canalejas, a legrégebbi, amelyet 1886-ban terveztek az egykori hajógyárak helyén. A négy sor évszázados ausztrál fikusz levelekből épült székesegyházhajót alkot, a léggyökereik pedig felemelik a járólapokat. Nyáron a központ egyik leghűvösebb helye.
Mert Ficus macrophylla fajúak, ausztrál fikuszok, amelyek az ágaikból és a törzsükből léggyökereket bocsátanak. Amikor ezek a gyökerek elérik a földet, elfásodnak, és a fa új tartószerkezeti támaszaivá válnak. Ezért tűnik a törzs oszlopok gubancának, és ezért deformálódik végül a burkolat.
A San Fernando-várnál, a Tossal-hegyen, a központtól nyugatra. Szabad bejárású, ingyenes, nincs nyitvatartása, és gyakorlatilag soha nincs ott senki. A Monte Tossal-parkon át nagyjából húsz perc alatt gyalog fel lehet menni, és fentről látszik a tenger, a kikötő, szemben pedig a Santa Bárbara-vár.
Mert 1813-ban építették, sietve és elég rosszul, hogy megvédje a várost a franciáktól, és mire elkészült, a veszély elmúlt: a franciák sosem foglalták el Alicantét. Öregen, haszontalanul és borsos áron született, erőd egy háborúhoz, amely sosem jött el.
Valenciai szó, amely dombot, halmot vagy magaslatot jelent, és naponta használják az egész alicantei vidéken, ahol a táj tele van ilyen kiemelkedésekkel. Egy parkot „Monte Tossal-parknak” hívni szó szerint annyi, mint kétszer mondani ugyanazt.
A parkok a legjobb válasz, és ingyenesek: a központban a Canalejas és a Plaza de Gabriel Miró évszázados fikuszok sűrű árnyékát kínálja, a tér esetében pedig folyó vizet is, amely valódi mikroklímát teremt. A légkondicionált alternatíva a múzeumok: az ingyenes MACA és északon a MARQ.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Alicante városát offline, amikor csak akarod.
