Vas, üveg és tégla 1903-ból, az európai vásárcsarnok-építészet legjobb pillanatából, és ma is igazi piacként működik. Félix Navarro tervezte a párizsi Les Halles mintájára, egy nagy, osztatlan csarnokkal, amelyet látszó fémszerkezet fed. És pontosan a római városfal vonalára épült.
A vas építészete
A XIX. század végi és XX. század eleji fémszerkezetes vásárcsarnokok egy műszaki és egy higiéniai változásra feleltek. A vas lehetővé tette nagy fesztávok lefedését közbenső alátámasztás nélkül, és ez osztatlan csarnokot adott; a kereszthuzat pedig a felülről érkező fénnyel együtt megoldotta a szabadtéri piacok egészségügyi problémáit.
Itt a szerkezet öntöttvas oszlopokból és fém rácsos tartókból áll, téglafalazattal és nagy ablakokkal, a tető pedig egy hosszanti tetőlaternában emelkedik meg, amely felülről világítja meg a csarnok közepét. Ez az a séma, amelyet Párizs rögzített, és amelyet egész Európában lemásoltak.
A néhány évvel ezelőtti teljes körű felújítás visszaállította az eredeti szerkezetet és korszerűsítette a berendezéseket, és az eredmény kategóriájában Spanyolország egyik legtöbbet dicsért munkája lett: az épületet épületként és piacként is megőrizték, anélkül hogy gasztronómiai bevásárlóközponttá alakították volna, ahogy más városokban történt.
Egy piac, amely piac maradt
Ez különbözteti meg leginkább. Itt a standok többsége ma is hazavinni való árut kínál: halat, húst, zöldséget, gyümölcsöt és savanyúságot, a negyed vásárlóival, akik a heti bevásárlást intézik. Kóstolózóna is van, de nem szorította ki az eredeti funkciót.
A meghatározó termék az Ebro völgyének kertgazdaságaiból származik, helyi jelképként a borrajával (borágóval) – egy téli zöldséggel, amelyet Aragónián kívül alig esznek –, valamint a fuentesi hagymával, a ternascóval és a pireneusi sajtokkal.
Közvetlenül mellette, az utcán megmaradt a római városfal bástyatornyos szakasza, mert a piacot pontosan a falgyűrű vonalára emelték. Ebben a városban elég gyakori, hogy bevásárlás után egy III. századi falszakaszba botlik az ember.
Kihagyhatatlan
A Les Halles mintája
Öntöttvas szerkezet és fém rácsos tartók hosszanti tetőlaternával, amely felülről világítja meg a csarnokot, akárcsak Párizsban.
Ma is piac
A standok többsége hazavinni való árut kínál, a negyed vásárlóinak. Nem lett belőle gasztronómiai központ.
A római városfalon
Pontosan a III. századi falgyűrű vonalára emelték, amelynek bástyatornyos szakasza a szomszéd utcában látható.
A borraja
Az Ebro menti kertgazdaságok jelképes terméke, egy téli zöldség, amelyet Aragónián kívül alig esznek.
Hogyan illeszkedik a zaragozai látogatásodba
Öt percre van a Plaza del Pilartól, nyugat felé, a Torreón de la Zuda és a városfal mellett. Természetes átjáró a központ és az El Gancho negyed között, ahol a San Pablo-templom áll.
Délután korán zár, és vasárnap nem nyit ki, ezért délelőttre kell beilleszteni. Az működik, ha ebéd előtt mész, és összekötöd az El Tubóval, az óváros tapasnegyedével, amely tíz percre van.
A belépés szabad, és a látogatás húsz percet vesz igénybe. Akkor is érdemes bemenni, ha nem akarsz vásárolni semmit: ez azon kevés spanyol történelmi piac egyike, amely egyszerre őrizte meg az épületet és a funkciót.
Gyakori kérdések
Mi az a kőfal közvetlenül mellette?
A piac mellett áll a római városfal legépebben megmaradt szakasza. Zaragozát ugyanis Augustus császár alapította i. e. 14 körül, Caesaraugusta néven; ebből, az évszázadok és az arab Saraqusta torzításával, lett a mai név: „Zaragoza”. A falak mellett Augustus császár bronzszobrát látod: egy világhírű római eredeti másolata, amelyet Olaszország 1940-ben ajándékozott a városnak. Gondold csak el: négy lépés választja el a sonkát a császártól.
