Félhomály és viaszillat, odabent pedig a spanyol szobrászat egyik csúcsa: a Cristo Yacente, a Fekvő Krisztus, amelyet Gregorio Fernández 1627-ben faragott, a barokk egyik legmegrendítőbb alkotása. Ez volt a jezsuiták temploma Valladolidban, amíg III. Károly ki nem utasította őket.
Három név egy templomnak
A jezsuiták 1543-ban telepedtek le a városban, és 1580-ban kezdték építeni. Eleinte Szent Antalnak szentelték, és amikor Loyolai Ignácot 1609-ben boldoggá avatták, Szent Ignác temploma lett a neve.
Amikor III. Károly 1767-ben kiutasította a jezsuitákat Spanyolországból, a templom árván maradt. 1775-ben plébánia lett belőle, a negyed két régi plébániájának, a San Miguelnek és a San Juliánnak az egyesítésével, innen ered mai kettős neve.
A kiutasítás félelemből és gyanúból született: 1766-ban Madridban kitört az Esquilache-lázadás, egy népfelkelés a kormány ellen, és a király annyira megijedt, hogy bűnösöket keresett. Valaki azt suttogta, hogy a jezsuiták állnak mögötte, akik sokan voltak, nagy befolyással bírtak és nagyon gazdagok voltak.
Ugyanez a rendelet egy csapásra kiürített több száz templomot és kollégiumot az egész spanyol birodalomban, és sok közülük úgy végezte, mint ez: plébániává alakítva, korábbi templomoktól örökölt nevekkel.
A Cristo Yacente és a mester trükkjei
Gregorio Fernández 1627-es Cristo Yacentéje az, amit itt látni kell. Figyeld a sebeket, a leplet, a halál olyan valóságos nyugalmát, hogy eláll tőle a lélegzet. Minden nagyhéten körmenetben viszik, csend kíséretében.
Fernández egy zseniális mesterember trükkjeivel érte el ezt a valószerűséget: üvegszemekkel, elefántcsontból vagy csontból készült fogakkal és szarukörmökkel. A sebekhez és az alvadt vérhez parafát és fakéregdarabokat használt, a könnyekhez és a nagy vércseppekhez pedig gyantát.
Ez a technikai eszköztár különbözteti meg a kasztíliai szentszobrászatot kora minden más európai szobrászatától: nem az eszményi szépséget keresi, hanem a szenvedés hihetőségét.
A templom ezenkívül Fuensaldaña grófjainak síremlékét is őrzi, maga Gregorio Fernández alabástromalakjaival. Elsőrangú együttes egy olyan templomban, amely mellett sokan elmennek.
Kihagyhatatlan
A jezsuiták temploma volt
1580-ban kezdték építeni, előbb Szent Antal, majd Szent Ignác nevét viselte.
III. Károly 1767-ben kiutasította őket
Az Esquilache-lázadás után. A templom plébánia lett, a negyed két régi plébániáját egyesítve.
Az 1627-es Cristo Yacente
Gregorio Fernández műve, a spanyol barokk egyik legmegrendítőbb alkotása.
Üvegszemek és szarukörmök
Fernández parafát használt a sebekhez és gyantát a vérhez. A hihetőséget kereste, nem a szépséget.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
A történelmi belvárosban áll, a Palacio de Fabio Nelli közelében, néhány percre a Plaza Mayortól.
A látogatás körülbelül húsz-harminc perc. Nézd meg a nyitvatartást: működő plébánia, és az időpontok a szertartásokhoz igazodnak.
Az Angustias, a Santiago és a Museo Nacional de Escultura mellett a kasztíliai szobrászat útvonalát alkotja, ami a legjobb ok arra, hogy ebbe a városba eljöjj.
Gyakori kérdések
Hogyan érte el Gregorio Fernández ezt a valószerűséget?
Zseniális kézműves trükkökkel. Hogy a Krisztusai húsból valónak tűnjenek, üvegszemet, elefántcsont- vagy csontfogakat és szarukörmöket adott nekik. És a legelképesztőbb: a sebekhez és az alvadt vérhez parafát és fakéregdarabokat használt, a könnyekhez és a nagy vércseppekhez pedig gyantát. Ezért közelről elállítják a lélegzetet: nem faszobrot látsz, hanem egy testet. Ő volt a fájdalom faragásának e nagyon kasztíliai módjának nagy mestere.
Miért űzte ki III. Károly a jezsuitákat?
Félelemből és gyanakvásból. 1766-ban Madridban kitört az Esquilache-lázadás, egy népfelkelés a kormány ellen, és a király annyira megijedt, hogy bűnösöket kezdett keresni. Valaki azt suttogta, hogy a jezsuiták állnak mögötte, akik sokan voltak, nagyon befolyásosak és nagyon gazdagok, és III. Károlynak ennyi elég volt: 1767-ben egy tollvonással aláírta kiűzésüket Spanyolországból és az összes gyarmatról. Ez a templom egy csapásra árván maradt, és ezért lett végül az, ami ma.
