Józan és elegáns kőhomlokzat, egyenes vonalakkal, komoly templom benyomását kelti. Valladolid egyik legszeretettebb temploma, és nem annyira a mérete miatt, mint inkább azért, amit odabent őriz, és amit egy olyan városnak jelent, amelynek nagyhete a világ egyik leglenyűgözőbbje.
El Escorial visszhangja
A XVI. század végén emelték, és 1604 körül fejezték be Juan de Nates építész terve szerint. Ő a klasszicizáló stílus egyik mestere volt, amely akkoriban diadalmaskodott Kasztíliában: kerüli a díszítést, és a csupasz formák erejét keresi.
Ez a józanság nem véletlen: azt az ízlést követi, amelyet El Escorial kényszerített rá a vidékre. Amikor II. Fülöp Juan de Herrera kezével felépíttette nagy kolostorát, ez a szigorú stílus évtizedekre egész Kasztília hivatalos divatja lett.
Ezért cseng ez a homlokzat ugyanúgy, mint a székesegyház, amelyet maga Herrera tervezett. A vidék templomai, palotái és terei két nemzedéken át ugyanezzel a visszafogottsággal teltek meg.
De itt nem az építészet a lényeg, hanem az érzelem. Ez a templom a város egyik legrégebbi és legtiszteltebb vezeklő testvérületének szíve, amelyet 1536-ban alapítottak.
A Virgen de los Cuchillos
Odabent áll a Virgen de las Angustias, a Fájdalmas Szűz, amelyet Juan de Juni faragott 1561 körül. A nép Virgen de los Cuchillosnak, a Kések Szüzének hívja a mellét átdöfő hét kard miatt, amelyek hét fájdalmát jelképezik.
A spanyol körmeneti szobrászat egyik csúcsa, és az egyik leglenyűgözőbb alkotás, amelyet Spanyolországban látni lehet. Az arc kifejezése és a test megcsavarodása tiszta manierista drámaiság.
Valladolid nagyhete a világ egyik leglenyűgözőbbje, nemzetközi turisztikai jelentőségűnek nyilvánították, és ebből a kapuból olyan körmenetek indulnak, amelyektől libabőrös lesz az ember.
Az ok az, hogy itt, a XVI. és XVII. században faragták Spanyolország legjobb festett faszobrait: ebben a városban dolgozott Alonso Berruguete, Juan de Juni és mindenekelőtt Gregorio Fernández, akik el tudták érni, hogy egy darab fa szenvedő húsnak tűnjön. E művek jó részét a Museo Nacional de Escultura őrzi, és nagyhéten kiviszik őket az utcára.
Kihagyhatatlan
1604 körül fejezték be
Juan de Nates műve, abban a szigorú klasszicizáló stílusban, amelyet El Escorial egész Kasztíliára rákényszerített.
A Virgen de los Cuchillos
Juan de Juni műve 1561 körül, hét karddal a mellében, hét fájdalma jeléül.
Egy 1536-os testvérület
A város egyik legrégebbi testvérülete. Ugyanazok a családok viszik a szoborcsoportjaikat nemzedékről nemzedékre.
Nemzetközi jelentőségű nagyhét
Valladolid a XVI. és XVII. században Spanyolország legjobb festett faszobrait faragta.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
A történelmi belvárosban áll, a Teatro Calderón és a plaza de Portugalete mellett, néhány percre a Plaza Mayortól.
A látogatás körülbelül húsz perc. Nézd meg a nyitvatartást: működő templom, és az időpontok a szertartásokhoz igazodnak.
Ha nagyhéten utazol, ez a körmeneti útvonal egyik kulcstemploma. Ha nem, a Museo Nacional de Escultura ugyanennek az iskolának a legjavát gyűjti egybe.
Gyakori kérdések
Mikortól ered az e templom iránti áhítat?
Csaknem öt évszázaddal ezelőttről. Az itt otthonra lelt bűnbánó testvérületet 1536-ban alapították, a reneszánsz kellős közepén. Gondold el, hogy azóta nemzedékről nemzedékre ugyanazok a családok vitték ki a pasóikat, a körmeneti szoborcsoportjaikat ezen az ajtón, úgy örökölve a helyüket a sorban, ahogy az ember egy vezetéknevet örököl. Ezért amikor látod kivonulni a körmenetet, nem látványosságot látsz: egy egész nép évszázados hitét látod.
Miért hívják Valladolidot a szobrászat fővárosának?
Mert a XVI. és XVII. században itt faragták Spanyolország legjobb festett faszobrait. Ebben a városban dolgozott Alonso Berruguete, Juan de Juni és főleg Gregorio Fernández, akik képesek voltak elérni, hogy egy darab fa szenvedő húsnak tűnjön. Azoknak a csodáknak jó részét ma a Museo Nacional de Esculturában, az Országos Szobrászati Múzeumban őrzik, itt helyben, amely a maga nemében a világ legjobbja. A pasók, amelyek nagyhéten megborzongatnak, azokból a kezekből kerültek ki.
Miért ilyen komoly és dísztelen a homlokzat?
Mert azt az ízlést másolja, amelyet El Escorial tett kötelezővé. Amikor II. Fülöp Juan de Herrera keze által felépítette nagy kolostorát, ez a szigorú stílus évtizedekre egész Kasztília hivatalos divatja lett, és templomok, paloták és terek teltek meg ugyanezzel a józansággal. Ezért ismerős neked ez a homlokzat a vidék sok másikáról: mind ugyanabból a forrásból merít. Tiszta kasztíliai aranykor.
