Mindenki Triana-hídnak hívja, bár a papírokon II. Izabella híd a neve. Öntöttvas ívei, amelyek egymás után sorakoznak a Guadalquivir fölött, 1845 és 1852 között épültek, és ez Spanyolország legrégebbi fennmaradt vashídja. Gyalog átkelni rajta minden sevillai látogatás kötelező mozdulata: az egyik oldalon a műemléki belváros, a másikon egy negyed, amely évszázadokon át külön városnak tartotta magát.
A másolat, amely túlélte az eredetit
A tervet nem itt találták ki. A mérnökök, akik jegyezték, a párizsi Pont du Carrouselt vették mintául a Louvre mellett, Antoine-Rémy Polonceau művét, és öntöttvas íveinek rendszerét szinte darabról darabra lemásolták. Élvonalbeli mérnöki munka volt, és működött: gátlások nélkül másolták le.
A furcsaság csak később jött. A párizsi hidat a XX. század harmincas éveiben lebontották, hogy egy szélesebbnek adjon helyet, a sevillai viszont ma is áll és használatban van, száztetven évvel később is bírja a forgalmat és a gyalogosokat. Az eredeti eltűnt, a másolatból pedig nemzeti műemlék lett.
Előtte Trianába a hajóhídon lehetett átjutni: egymáshoz láncolt bárkák sora, rajtuk deszkákkal, amelyet az almohádok 1171-ben építettek, és amely csaknem hétszáz évig szolgált. Áradáskor szétszedték, aztán újra összerakták. Egész nemzedékek keltek át Trianába a vízen lépkedve.
Mit nézz a mellvédről
Lefelé a folyón, bal kéz felől, ha Triana felé nézel, a legjobb kilátás nyílik a Torre del Oróra, mögötte a belvárossal. Felfelé a folyón a Guadalquivir kanyarja látszik a Barqueta-híd felé, és az új város modern tornyai. A híd közepéről egész Sevilla látszik oldalnézetből.
A trianai hídfőnél, a híd indításába beépítve áll a Capilla del Carmen, a kerámiával borított építmény, amely a negyed jelképes kapuja, mellette pedig a piac, amely alatt a Castillo de San Jorge maradványai fennmaradtak.
És figyeld meg a vizet. Amit látsz, az nem egészen a folyó: a Triana mellett haladó meder ma egy szabályozott medence, a XX. századi munkálatok eredménye, amelyek levágták a kanyarulatokat, és elterelték az élő Guadalquivirt, hogy ne öntse el többé a várost. A vad folyó ma máshol folyik.
Kihagyhatatlan
Spanyolország legrégebbi vashídja
1852 óta üzemel – 1889-től a villamos is átkelt rajta –, és nemzeti műemlékké nyilvánították.
Az eltűnt párizsi iker
A Louvre melletti Pont du Carrousel mintájára másolták, amelyet a harmincas években lebontottak. A másolat maradt fenn.
A bárkákból összerakott híd hétszáz éve
Egymáshoz láncolt bárkák, amelyeket az almohádok 1171-ben építettek. Minden áradáskor szétszedték.
A kilátás a pálya közepéről
Az egyik oldalon a Torre del Oro, a másikon Triana, és az egész város oldalnézetből.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
Ez a belváros és Triana természetes összeköttetése, és három perc alatt át lehet kelni rajta. A Plaza de Toros de la Real Maestranzától vagy a Paseo Alcalde Marqués del Contaderótól öt perc alatt érsz a hídfőjéhez.
A túloldalon egyenesen a Plaza del Altozanóra, Triana központjába torkollik, ahonnan a Calle Betis balra, a folyót követve, a Calle Pureza pedig befelé, a negyedbe indul.
A legjobb időpont az átkelésre a napsütés utolsó fél órája. Triana felé menet szemből látod a naplementét, és ahogy kigyúlnak a Calle Betis homlokzatai; éjjel visszafelé a kivilágított Giraldát a háttérben. Ugyanaz a séta, és két különböző város.
Gyakori kérdések
És e híd előtt hogyan jutottak át Trianába?
Csaknem hétszáz éven át egy úszóhíd állt itt, a híres hajóhíd: a folyón egymáshoz láncolt bárkák sora, rajtuk deszkákkal. Az almohádok építtették 1171-ben, és kibírta az árvizeket, háborúkat és évszázadokat, amíg 1852-ben meg nem érkezett ez a vashíd, és nyugdíjba nem küldte. Képzeld el: úgy keltél át Trianába, hogy olyan bárkákon lépkedtél, amelyek a sodrással mozogtak a lábad alatt. És amikor megáradt a folyó, egyszerűen szétszedték.
