Hatalmas, hosszúkás téglalap fákkal, teraszokkal, biciklis gyerekekkel és a bárokból bármelyik órában kiszűrődő zenével. Ma az Alameda Sevilla bohém központja, a város legvegyesebb és legéberebb része. A története ugyanakkor a létező leghosszabbak közé tartozik: 1574-ben hozták létre, és Spanyolország legrégebbi fennmaradt közkertjének és fasorának tartják, egyúttal Európa egyik legrégebbijének. Négy és fél évszázadnyi ember, aki ugyanazok alatt a fák alatt sétál.
Bűzös lagúnából sétány
Ez a hely a Guadalquivir egy holtága volt: lagúna, amely minden áradáskor elmocsarasodott, nyáron megposhadt, és a város északi szélén a betegségek fészke lett. 1574-ben Francisco Zapata, Barajas grófja, a város királyi helytartója (asistente) elrendelte, hogy csapolják le, egyengessék el a terepet, és ültessenek sorokba nyárfákat (álamos). Innen ered a neve.
Korához képest rendkívül modern városrendezési beavatkozás volt: fákkal beültetett, szökőkutakkal ellátott köztér, amelyet a sétára szántak, nem a kereskedelemre és nem is a vallásra. Akkoriban semmi hasonló nem létezett Spanyolországban, ezért az ország legrégebbi fennmaradt közkertjének címe valós alapokon nyugszik.
A déli végén álló két római oszlop eredeti, és mindennél régebbi: a Calle Mármoles egyik római templomából származnak, egy kilométerre innen, ahol még ma is három másik oszlop áll. A tetejükre Herkules, a város mitikus alapítója, és Julius Caesar szobrát helyezték, aki a falait adta neki. Az északi végén álló két oszlop az oroszlánokkal jóval későbbi, a XVIII. századból való.
Egy jóval zűrösebb múlt
Az Alameda nem mindig volt szalonképes. A XIX. és XX. században nagyon rossz híre volt: lepusztult kocsmák, prostitúció és olyan züllés, hogy a családok nemzedékeken át kerülték éjszaka. Ez a vad környék ráadásul együtt élt egy állatvásárral és a város legperemszerűbb közegével.
A kétezres évek közepének teljes felújítása mindent megváltoztatott: gyalogos övezetté tették, újratelepítették a fákat, újjáépítették a szökőkutakat, és új lakók érkeztek. Ma Sevilla legsokszínűbb negyede, megszilárdult LMBTI-élettel, alternatív helyekkel, élőzenével és gyerekes családokkal, akik este kilenckor ugyanazon a téren osztoznak.
Az átalakulás nem volt fájdalommentes, a lakbérek emelkedtek, és a régi lakók egy része elköltözött, és ez a feszültség érezhető a negyed beszélgetéseiben. Köztérként viszont működik: valószínűleg ez az a hely Sevillában, ahol ugyanabban az órában a legtöbbféle ember találkozik.
Kihagyhatatlan
1574
Spanyolország legrégebbi fennmaradt közkertje és fasora, és Európa elsői közé tartozik.
A római oszlopok
Eredetiek, a Calle Mármoles egyik templomából hozták őket, tetejükön Herkulessel és Julius Caesarral.
A lagúna alatta
1574 előtt ez a folyó egy holtága volt, amely minden nyáron megposhadt.
A legvegyesebb negyed
LMBTI-élet, élőzene, régi kocsmák és gyerekes családok ugyanazon a járdán osztozva.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
Ez a belváros legjobb helye arra, hogy úgy ebédelj vagy vacsorázz, hogy ne ess bele a turistakörforgásba: az Alameda teraszain és a környező utcákban, az Amor de Dios, a Calatrava és a Feria utcában piaci konyha, régi kocsmák és új helyek sűrűsödnek, érezhetően olcsóbban, mint Santa Cruzban.
Öt percre van a Plaza del Pumarejótól, tízre a San Luis de los Franceses-templomtól, és tizenöt perc gyalog a Las Setastól és a bevásárlóközponttól. Nyugat felé tíz perc alatt eljutsz a folyóhoz és a Barqueta-hídhoz.
A legjobb terv egyszerű: érkezz napnyugtakor, igyál valamit kényelmesen egy teraszon, és maradj. Az Alamedát nem meglátogatják, hanem elfoglalják. És ha augusztusban jössz, számolj vele, hogy a hőség este tízig is szorongat: itt is későn mennek ki az emberek.
Gyakori kérdések
Mi volt itt a sétány előtt?
Víz és sár, hidd el. Ez a Guadalquivir egy holtága volt, mocsaras lagúna, amely minden áradáskor megtelt vízzel és bűzlött. Amikor végre lecsapolták, a város asistentéje, vagyis királyi kormányzója, Barajas grófja volt az, aki kiszárította azt a mocsarat, sorokba fákat ültetett, és sétánnyá alakította. Vagyis ez a gyönyörű kert egy mocsárból született. Amikor legközelebb azt látod, hogy eső után a fák visszatükröződnek a nedves földön, már tudod, mi volt alatta.
Mindig ilyen nyüzsgő és bohém hely volt?
Nyüzsgő igen, de nem mindig szalonképes. Sokáig, főleg a XIX. és XX. században, az Alameda nagyon rossz hírű volt: lebujok, a társadalom peremére szorult emberek és prostitúció helye, olyan környék, amelyet a családok éjszaka elkerültek. Elég lepusztult állapotban volt, amíg már jócskán a XXI. században alaposan át nem alakították. A mai bohémvilágnak, látod, jóval zűrösebb múltja van, mint amilyennek látszik.
