Keskeny utca alacsony házakkal, rácsokkal, cserepes virágokkal és a sarkokon csempés oltárképekkel: a Calle Pureza a leginkább hasonlít arra, ami a régi, örök Trianából megmaradt. A folyóval párhuzamosan fut, egy háztömbbel beljebb, és itt sűrűsödik a negyed testvérületi és szomszédsági élete. Az útja felénél áll a Capilla de los Marineros, a tengerészek kápolnája, az Esperanza de Triana testvérület székhelye, amely a part felének nem egy szobor: az az ok, amiért az évnek értelme van.
A kápolna, amely volt mozi, színház és raktár
Az Esperanza de Triana testvérület gyökerei a negyed céheibe nyúlnak vissza, a fazekasokéba és a hajósokéba, és írásban igazolt múltja a XV. századig megy vissza. Sevilla egyik legtöbb hívővel rendelkező testvérülete, és a Macarenával együtt ez a főszereplője nagypéntek hajnalának.
Az épületnek viszont kalandos élete volt. A XIX. században, az egyházi javak kisajátítása után angol kereskedők árverésen megvették, és anglikán kápolnaként használták; aztán magánkézbe került, és egymás után volt színház, kabaré, mozi, valamint parafa- és szénraktár.
A testvérületnek csak jóval a XX. század beköszönte után sikerült visszaszereznie, és a mai kápolna, fehér homlokzatával és harangfalával, ennek az újjáépítésnek az eredménye. Az utca legszentebb helyén évtizedekig filmeket vetítettek.
A sarkok csempéi
Nézd a falakat, miközben sétálsz. Szinte minden sarkon van egy kerámia oltárkép egy Szűzanyával vagy egy Krisztussal, sokuk mellett kis lámpással és virágokkal. Nem turistadíszek: ezek voltak az utca oltárai, ahol a templomba való belépés nélkül lehetett imádkozni, és maguk a lakók rendelték meg őket a negyed fazekasműhelyeiben.
Annak, hogy Triana tele van velük, ipari magyarázata van. Ez a római kor óta a fazekasok negyede volt, a középkortól pedig a csempéé (azulejo) is: itt voltak a kemencék, az agyagföldek és a műhelyek, amelyek fél Spanyolországot és fél Amerikát ellátták kerámiával. A Calle Alfarería, két háztömbnyire, ma is a mesterség nevét viseli.
Ezek közül az oltárképek közül sokat ma is gondoznak, a gyertya ég, a virágokat cserélik, több mint egy évszázaddal a felhelyezésük után. Egyike azon kevés negyedbeli hagyománynak, amely nem vált látványossággá: azért maradnak fenn, mert valaki minden héten gondoskodik róluk.
Kihagyhatatlan
A Capilla de los Marineros
Az Esperanza de Triana székhelye. Volt anglikán kápolna, színház, kabaré, mozi és szénraktár.
A kerámia oltárképek
Az utca oltára, amelyet a lakók rendeltek meg a negyed fazekasműhelyeiben. Sokuk mellett ma is ég a gyertya.
A csempe negyede
Itt voltak a kemencék, amelyek fél Spanyolországot és fél Amerikát ellátták kerámiával.
Nagypéntek hajnala
Ebben az utcában várja Triana az ő Esperanzáját. Nem hasonlít az év egyetlen másik éjszakájára sem.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
A Calle Pureza a Plaza del Altozano mellett indul, és a Calle Betisszel párhuzamosan fut, egy háztömbbel beljebb. Az a logikus, hogy az egyiken menj le, és a másikon gyere vissza: a belső a negyedé, a folyóparti a kilátásé.
Félúton egy átjáró köti össze a parttal, az utca végén pedig a Santa Ana-templom áll, Sevilla legrégebbi plébániája és a negyed lelki központja a XIII. század óta.
Ha választhatsz időpontot, a nagyhét mindent megváltoztat: a Calle Pureza az a hely, ahol a negyed nagypéntek hajnalán az Esperanza kivonulását várja, és ez semmire sem hasonlít abból, amit az év többi részében látni. Ezeken a napokon kívül a legjobb időpont a napnyugta, nyitott ajtókkal és frissen meglocsolt virágcserepekkel.
Gyakori kérdések
Miért van annyi azulejo-Szűzanya a sarkokon?
Ez nagyon sevillai hagyomány, és Trianában jobban, mint bárhol másutt: mivel ez az azulejók negyede, hol lehetne jobb helyük? A lakók az itteni fazekasműhelyekben kis kerámia oltárképeket rendeltek a Szűzanyájukkal vagy a Krisztusukkal, kitették őket a sarokra, és mécsest vagy virágot helyeztek eléjük. Ezek voltak az utca oltárai, ahol a templomba való belépés nélkül lehetett imádkozni. Figyeld meg: sokat ma is gondoznak, égő gyertyával, több mint egy évszázaddal később.
