Keskeny, gyalogos, tele kirakatokkal és mindkét irányban sétáló emberekkel: a Calle Sierpes Sevilla bevásárlóutcája, amióta a város emlékezni tud. Nyáron homlokzattól homlokzatig nagy vászontetők feszülnek át rajta, amelyek aranyló, hűvös árnyékba borítják az utcát; ez a szokás a XIX. század közepéről ered, és ma is a város egyik legjobb ötlete a saját éghajlata ellen. És sokak szerint valahol ebben az utcában jutott eszébe Cervantesnek a Don Quijote.
A börtön, ahol a Don Quijote megszülethetett
Ott, ahol ma a Sierpes keresztezi az Entrecárceles közt, évszázadokon át Sevilla királyi börtöne, a Cárcel Real állt, egy hatalmas épület, amelyben egy időben több mint ezer rab raboskodott. 1597-ben ide zártak be egy tönkrement adószedőt, akit Miguel de Cervantesnek hívtak, és akinek elkallódott néhány elszámolása annak a bankárnak a csődje miatt, aki a pénzét őrizte.
A Don Quijote előszavában Cervantes azt írja, hogy regénye egy börtönben „fogant”, „ahol minden kényelmetlenségnek széke van, és ahol minden szomorú zaj lakást talál”. Sok kutató ide helyezi ezt a börtönt. Ma egy csempés emléktábla idézi fel, és érdemes megállni előtte: ez Sevilla legfontosabb irodalmi sarka, és teljesen észrevétlen marad.
Az utca akkoriban jóval több volt egy vásárlóhelynél. Nemzedékeken át a város pletykatere volt: kávéházak, kaszinók és körök, ahol torreádorok, írók, politikusok és úrifiúk ütötték agyon a délutánokat. Ma is áll a Real Círculo de Labradores, több mint másfél évszázados múlttal, az 5-ös szám alatt.
A vászontetők, a La Campana és a régi boltok
A vászontetőket minden nyáron felszerelik, és ősszel leszedik. Ponyvából készülnek, mindkét oldalon a homlokzatokhoz rögzítik őket, és több fokkal csökkentik az utca hőmérsékletét. Augusztusban délben alattuk sétálni, aztán kilépni egy ponyva nélküli utcába a lehető legjobb bizonyíték arra, hogy a népi építészet tudta, mit csinál.
Az északi végén, ahol a Sierpes kifut, áll a Confitería La Campana, amely 1885-ben nyílt, és a város mércéjének számító cukrászdája. Itt veszik a sevillaiak a jeles napok édességeit, és itt isznak egy kávét állva a pultnál, mindenféle ceremónia nélkül.
Az utca többi részén franchise-üzletek keverednek kitartó, százéves boltokkal: kalaposok, ingkészítők, kendő- és legyezőboltok, flamencoruhákat varró szabóságok. Érdemes megnézni a legrégebbiek kirakatait akkor is, ha nem akarsz semmit venni; katalógusai annak, amit Sevilla a nagy napokon felvesz.
Kihagyhatatlan
A nyári vászontetők
Homlokzattól homlokzatig, a XIX. század közepe óta. Több fokkal csökkentik az utca hőmérsékletét.
Cervantes emléktáblája
Az Entrecárceles kereszteződésénél állt a királyi börtön. Saját szavai szerint ott fogant a Don Quijote.
A Confitería La Campana
1885-ben nyílt, és ma is a város mércéjének számító cukrászdája.
A Real Círculo de Labradores
Egy másik évszázad klubja, amely ma is működik az 5-ös szám alatt, mintha mi sem történt volna.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
A Sierpes a Plaza de San Franciscón indul, a városháza mellett és egy lépésre a Plaza Nuevától, és észak felé halad egészen a La Campanáig. Vele párhuzamosan fut a csendesebb Calle Cuna, ahol a Palacio de la Condesa de Lebrija áll, félúton pedig nyílik az átjáró az Iglesia Colegial del Salvador felé.
Ez a belvárosi tapasozás tengelye is: a Sierpesből kelet felé, a Salvador és az Alfalfa irányába induló utcákban sűrűsödik a város néhány legrégebbi pultja, köztük több mint százéves kocsmák is.
Egy megjegyzés az időpontokról: az utca este hat és kilenc között zsúfolásig megtelik, mert ilyenkor indul vásárolni Sevilla. Ha üresen akarod látni, gyere kora reggel; ha élettel telinek, akkor éppen ilyenkor.
Gyakori kérdések
Honnan ered a Sierpes név?
Senki sem tudja egészen pontosan, és ezért legenda is van róla. Azt mesélik, hogy ennek az utcának egy földalatti folyosójában egy óriási kígyó élt, amely gyerekeket falt fel, míg egy rab fel nem ajánlotta, hogy elejti a szabadságáért cserébe. Prózaibban mások azt mondják, hogy a név egy itt lakó, „Sierpe” vezetéknevű házból vagy családból ered. Én a kígyónál maradok, azzal szórakoztatóbb végigsétálni rajta.
A Sierpes mindig csak üzletekből állt?
Dehogy, ez volt a város szalonja. Nemzedékeken át kávéházak, kaszinók és körök töltötték meg ezt az utcát, ahol bikaviadorok, írók, politikusok és úrfiak ütötték el a délutánokat, mindenről beszélgetve. Ma is áll még a Real Círculo de Labradores, egy elegáns klub, amely több mint másfél évszázados. A Sierpes volt az a hely, ahol Sevilla megtudta a dolgokat: afféle pletykatér, még a mobiltelefon előtti időkből.
