Négyzet alakú tér öreg fákkal, kopott padokkal, játszó gyerekekkel, szabadon járkáló kutyákkal és egy bárral, amelynek székei kint állnak. Egyetlen lefényképezni való műemlék sincs itt, és mégis ez az egyik hely, ahol a legjobban meg lehet érteni Sevillát. A teret egy XVIII. századi nagy ház, a Pumarejo-palota uralja, amely egy úrnak épült, aztán corrala, vagyis közös udvaros bérház lett, több mint hatvan családdal, ma pedig jórészt maga a negyed kezeli. Ez a pálya az egész tér története.
Hetven lebontott ház egy szeszély kedvéért
A palotát 1770 táján egy meggazdagodott kereskedő, Pedro Pumarejo építtette, meglehetősen szerénytelen tervvel: hogy helyet csináljanak a házának, és elé egy hozzá méretezett teret nyissanak, a negyed több mint hetven lakóházát lebontották. A tér nem a középkortól örökölt közterület, hanem az az űr, amelyet egy bontás hagyott maga után.
Az épület élete később rendkívül viharos volt. A megszállás idején a napóleoni csapatok laktanyája volt, aztán árvaház, később iskola, végül lakásokra osztották, mígnem corrala de vecinos lett belőle, a sevillai népi lakhatás formája: apró lakások, amelyek egy udvar körül futó körfolyosókra nyílnak, közös fürdővel és mosómedencével.
A kétezres évek elején felmerült, hogy szállodát csinálnak belőle. A lakók megszervezték magukat, elfoglalták az épületet, és évekig harcoltak. Elérték, hogy 2003-ban védett kulturális értékké (Bien de Interés Cultural) nyilvánítsák, és hogy az maradjon, ami volt. Ma együtt élnek benne a régi lakók, egyesületek, műhelyek és egy kocsma.
A negyed, amely nem adta el magát
A Pumarejo a Macarena e részének közösségi központjaként működik, és amit délután a téren látsz, az senkinek sincs megrendezve: körben ülő idősek, biciklis gyerekek, bárasztalok, amelyeket három órán át foglal el egyetlen kávé. Pontosan az a fajta jelenet ez, amely eltűnt a történelmi belvárosból.
Ennek konkrét oka van. Ez a környék sokkal tovább maradt kívül a műemléki útvonalon és a turisztikai lakáskiadás nyomásán, mint Santa Cruz vagy a székesegyház környéke, és ez lehetővé tette, hogy a szomszédsági élet tovább működjön. Ez a város egyik olyan része is, ahol a legtöbb bevándorló él, és ez üzleteket, ízeket és akcentusokat hozott.
A Pumarejo lakómozgalma két évtizede példa Spanyolországban arra, hogyan őrizhet meg egy negyed egy épületet anélkül, hogy látványossággá tenné. Ha bemész a palota udvarára, úgy tedd, ahogy valaki egy házba lép be: emberek laknak odabent.
Kihagyhatatlan
Hetven ház egy térért
Az űr, amelyet látsz, az a hézag, amelyet egy XVIII. századi bontás hagyott egy magánember szeszélye kedvéért.
Palota, laktanya, árvaház, corrala
Az épület mindez volt már. Ma részben maga a negyed kezeli.
A 2003-as harc
A lakók megakadályozták, hogy szálloda legyen belőle, és elérték, hogy védett kulturális értékké (Bien de Interés Cultural) nyilvánítsák.
A Calle Feria El Jueves piaca
XIII. század óta dokumentált ócskapiac, öt percre. Valószínűleg Spanyolország legrégebbije.
Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba
A Calle San Luisban van, a San Luis de los Franceses-templomtól öt percre és az Alameda de Hérculestől újabb öt percre, a kettő között. Észak felé az utca egészen a Basílica de la Macarenáig és az Arco de la Macarenáig folytatódik.
Nagyon közel van a Calle Feria piaca, Sevilla legrégebbi piaca, és csütörtökönként körülötte áll fel az El Jueves, egy XIII. század óta dokumentált ócskapiac, amely valószínűleg Spanyolország legrégebbije. Ha a látogatásod csütörtök délelőttre esik, változtass a terven, és menj el.
Ez nem húszperces megálló egy fotóval. Ez egy hely, ahol leülsz egy teraszon, rendelsz valamit, és nézed, ahogy elhalad előtted a negyed. Pontosan annyit ér, amennyit rá akarsz szánni.
Gyakori kérdések
Mi is pontosan egy corrala?
Ez a közös élet legszerényebb és legsevillaibb formája. A corrala egy központi udvar köré szervezett nagy ház, minden emeleten körbefutó folyosókkal, amelyekre az összes lakás ajtaja nyílik. A fürdőszoba és a mosdómedence általában közös volt, és az egész élet abban az udvarban zajlott: a kiteregetett ruha, a főztök, az összes szomszéd veszekedései és ünnepei. Képzeld el ezt a nemesi kúriát telezsúfolva családokkal, akik egyetlen udvaron osztoznak. Tiszta közösségi élet.
És hogyan került a negyed kezébe?
Harc árán. A kétezres évek elején szállodát akartak csinálni a kúriából, és a lakók kiálltak: mozgalmat alapítottak, elfoglalták az épületet, és éveken át harcoltak a megmentéséért. Nekik köszönhetően 2003-ban kulturális értékké (Bien de Interés Cultural) nyilvánították, és az maradt, ami volt: a nép tere. Itt nem egy király vagy egy gazdag ember mentette meg: az egyszerű emberek mentették meg. Ennek Sevillában nagy érdeme van.
