San Sebastián · Látnivalók

El Peine del Viento

Három csavart acélforma, a sziklába horgonyozva az öböl legvégén, ott, ahol a város véget ér, és kezdődik a nyílt Kantábriai-tenger. A szobor Eduardo Chillida műve, az őt körülvevő, rózsaszín kőből rakott lépcsőzetes teret pedig Luis Peña Ganchegui építész tervezte. 1977-ben avatták fel, és azóta nincs olyan San Sebastián-i képeslap, amely ne járna erre.

Nem egy szobor, hanem három, és nem azért vannak itt, hogy nézd őket

A leggyakoribb hiba, hogy az ember egyetlen darabot keres, és meg is találja. Három acélfésű van a sziklákon szétszórva, mindegyik más formájú és más helyzetű, és ahhoz, hogy mindet lásd, mozognod kell a teraszon. Egyiket sem tették kényelmes kilátópontra.

Chillida egyértelműen kimondta a szándékát: azért helyezte el őket, hogy megfésüljék a Kantábriai-tenger felől feltörő szelet, nem azért, hogy a látogató egy padról szemlélje őket. A mű a tengerrel, a sziklával és a horizonttal folytat párbeszédet, és ő maga egyszer azt mondta, hogy nem is az övé, hanem tisztelgés a szél előtt.

Figyeld meg, hogyan hajlik itt a vas, a szobrászat legmerevebb anyaga, mintha egy széllökés mozgatta szövet volna. Minden fésű nagyjából tíz tonnát nyom, és Patricio Echeverría öntödéjében kovácsolták Legazpiban, a baszk vasverők földjének szívében, mielőtt közvetlenül az élő sziklába horgonyozták.

A tér, amely szintén a mű része

Peña Ganchegui a talajt rózsaszín kőből rakott lépcsőzetes teraszként oldotta meg, amely mintha a sziklából nőne ki, és szabálytalan fokokon ereszkedik a víz felé. Ez nem burkolat: ez az együttesnek az a része, amely lehetővé teszi, hogy korlát nélkül közelíts a tengerhez, és érezd a hely léptékét.

A teraszon kerek nyílásokat vágtak a kőbe, és itt rejlik az a részlet, amelyet szinte senki sem azonosít. Amikor a tenger erővel tör be, a víz összepréselődik az alattuk lévő üregekben, és tajtékoszlopokban, tompa dörejjel lövell ki ezeken a nyílásokon. Ez egy mű, amely hangot ad és fröcsköl, és magától működik.

Ezért a legjobb pillanat nem a nyugodt, napos nap, hanem a háborgó tengeré. Viharban a teraszt biztonsági okokból lezárják, de hullámveréssel és széllel az együttes pontosan azt teszi, amire kitalálták, és semmilyen más spanyolországi köztéri szoborhoz nem hasonlít.

Kihagyhatatlan

Három darabból áll

A sziklákon szétszórva, különböző helyzetekben. Mozognod kell a teraszon, hogy mindet lásd.

A kő nyílásai

Háborgó tengernél a víz tajtékoszlopokban lövell ki belőlük. A mű magától zúg és fröcsköl.

Darabonként tíz tonna

Patricio Echeverría legazpi öntödéjében kovácsolták őket, és közvetlenül az élő sziklába horgonyozták.

Tisztelgés a szél előtt

Chillida nem szemlélésre szánta őket, hanem hogy megfésüljék a Kantábriai-tenger felől feltörő levegőt.

Hogyan illeszkedik a San Sebastián-i látogatásodba

A sétány végén, a nyugati csücskön áll, az Ondarreta-strand után, nagyjából huszonöt perc gyalog a belvárosból az öböl partja mentén. Az egész út sík és a víz mellett vezet, és már önmagában a város egyik legszebb sétája.

Közvetlenül fölötte van az Igueldo-hegyre felvivő sikló tere, így logikus a kettőt összekötni: előbb a fésű, utána a sikló, és befejezésül az öböl panorámája fentről. A sugárúton lefelé haladva a Palacio de Miramar mellett mész el.

A pillanat a naplemente, amikor a nap pontosan szemben bukik le, és az acél kirajzolódik a víz előtt. Ilyenkor van a legtöbb ember is, így ha üres képet szeretnél, menj korán, vagy rossz időben.

Gyakori kérdések

Ki volt Eduardo Chillida, mielőtt szobrász lett?

Akár meglep, akár nem: futballkapus. Fiatalon a Real Sociedad, a mi csapatunk kapuját védte, és nagy ígéret volt. Egy súlyos térdsérülés azonban egy csapásra véget vetett a pályafutásának. Madridba ment építészetet tanulni, félbehagyta, és végül rájött, hogy az ő világa a vas és a kő. Így ugyanaz a kéz, amely labdákat fogott, végül a XX. századi művészet egyik legcsodáltabb alkotását kovácsolta meg. A kapuból az örökkévalóságba, nem semmi.

Hogyan sikerült azt a vasat a sziklákra juttatni?

Egyáltalán nem volt könnyű. A három fésű mindegyike nagyjából tíztonnás acéltömb, amelyet a Patricio Echeverría-féle öntödében kovácsoltak Legazpiban, az ősidők óta vasművességéről ismert baszk vidéken. Aztán ezeket a hatalmas darabokat ide kellett szállítani, és közvetlenül az élő sziklába kellett rögzíteni, megküzdve a tengerrel és az árapállyal. Gondolj erre, amikor legközelebb olyan könnyednek látod őket, mintha a szél el tudná mozdítani: mindegyik annyit nyom, mint egy teherautó.

Igaz, hogy létezik egy „tizenötödik Szél fésűje”?

Igen, és éppen ez az. Chillida csaknem harminc éven át forgatta a fejében ugyanazt a gondolatot, egy fésűét, amely párbeszédet folytat a széllel, és élete során egy egész sorozatot alkotott belőle. Ami előtted áll, az a tizenötödik, a „Peine del Viento XV”, és számára olyan volt, mintha bezárna egy kört: e keresés betetőzését a saját városa szikláira állította, arra a tengerre nézve, amely mellett felnőtt. Nem elszigetelt szeszély, hanem egy hosszú utazás vége.

Fedezd fel San Sebastián városát, és hallgasd a saját tempódban

Járd be helyi idegenvezetőkkel, a saját tempódban és offline.

Viavoy alkalmazás

További helyek: San Sebastián

Szent Szív-szobor

Jó Pásztor-katedrális

Mária Krisztina királyné emlékműve

Kursaal Kongresszusi Palota

Miramar-palota

A béke galambja