Madrid · Látnivalók

Reina Sofía Múzeum

Museo Reina Sofía

A Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía a XX. század és a jelen művészetének otthona, és azt a képet őrzi, amelyért sokan fél világot átutazzák: Picasso „Guernicáját”. Abban az épületben működik, amely évszázadokon át Madrid Általános Kórháza volt, ahol a város szegényeit gyógyították, és ahol meghaltak, és ez a feszültség az épület és a tartalma között elég jól megmagyarázza, mi ez a múzeum. Két üveg- és acéllift fut fel a homlokzathoz simulva, a napfényben csillogva, mint két átlátszó cső: az ellentét mindent elmond.

Kórházból múzeum

Az épületet III. Károly kezdeményezte a XVIII. században, és Francesco Sabatini építész fejezte be, bár az eredeti terv sokkal grandiózusabb volt, és az elképzeltnek csak egy része épült meg. A XX. század hatvanas éveiig Általános Kórházként működött. Gondolj bele egy pillanatra: ahol ma a „Guernica” lóg, ott csaknem két évszázadon át ágyak, műtők és betegek voltak.

A múzeummá alakítás a nyolcvanas években érkezett, és vele a híres külső üvegliftek, amelyeket Ian Ritchie brit építész tervezett, hogy fényt és modernséget vigyen egy évszázados épületbe. Mára Madrid jól felismerhető képévé váltak. Évekkel később elkészült a hátsó nagy bővítés, a francia Jean Nouvel munkája: egy vörös, ívelt tömb, nagy előtetővel fedett udvarral, amely időszaki kiállítótermeknek, könyvtárnak és előadótermeknek ad otthont.

Az eredmény egy háromrétegű múzeum: egy XVIII. századi kórház, űrhajóba illő liftek és egy kortárs bővítés. Ennyire furcsa és ennyire szép.

A Guernica, és mit nézz még meg

A „Guernica” egy egész termet foglal el a második emeleten: három és fél méter magas és csaknem nyolc méter széles, fehérben, feketében és szürkében, a fájdalomtól megcsavarodva. Egy sikoltó ló, egy anya halott gyermekével, egy villanykörte, mint egy szem. Picasso 1937-ben néhány hét alatt festette meg a spanyol Köztársaság megbízásából a párizsi világkiállítás pavilonjába: azt akarta, hogy az egész világ, amely azon a vásáron összegyűlt, lássa, mi történik Spanyolországban, miután lebombázták a baszk Guernica városát.

Aztán jött a száműzetés. Picasso nem engedte, hogy a kép visszatérjen, amíg Franco él, és az ország nem demokrácia, így több mint negyven évet várt a New York-i MoMA-ban, és csak 1981-ben tért haza, amikor már a festő és a diktátor sem élt. Csendben és fényképezés nélkül lehet megnézni, és érdemes tíz percet csak neki szánni.

De a múzeum ennél sokkal több. Az állandó gyűjtemény végigjárja a XX. századi spanyol művészetet, termekkel Dalínak — „A nagy maszturbátor”, „Lány az ablakban” —, Joan Mirónak, Juan Grisnek és a kubizmusnak, a 27-es nemzedéknek, az El Paso csoport informel művészetének, valamint az avantgárd fotográfiának és filmnek. A negyedik emelet egészen a nemzetközi kortárs művészetig ér.

Ne hagyd ki a régi épület udvarát Calder mobiljával, sem a legfelső emelet teraszát, amely a Paseo del Arte egyik legcsendesebb helye, ha le akarsz ülni egy kicsit.

Kihagyhatatlan

Picasso: Guernica

1937-ben festette a párizsi spanyol pavilon számára; több mint negyven évet töltött száműzetésben New Yorkban.

A Dalí-termek

„A nagy maszturbátor” és a „Lány az ablakban”, a spanyol szürrealizmus legjava.

Az udvar és a Calder

A régi kórház kerengője Alexander Calder mobiljával: a múzeum egyik legderűsebb zuga.

Nouvel bővítése

A hátsó vörös, ívelt tömb nagy előtetővel és fedett udvarral.

Hogyan látogasd meg, és mivel kombináld

Az általános belépő nagyjából 12 €, és szinte minden délután zárás előtt (kivéve kedden, a szünnapon), valamint vasárnap délelőtt ingyenes a belépés. Ezekben az idősávokban jelentős sorok alakulnak ki, és csak az állandó gyűjtemény látogatható. Számolj másfél és három óra között, attól függően, mit akarsz látni: nagy múzeum, be kell osztani az erődet.

A Reina Sofía délről zárja a Paseo del Artét. A sétányon felfelé tíz perc alatt eléred a Museo del Pradót, tizenöt alatt a Museo Thyssen-Bornemiszát, útközben elhaladva a CaixaForum mellett, amelynek függőleges kertjében több mint tizenötezer növény él, és a Fuente de Neptuno mellett. Szemben az Atocha pályaudvar áll, trópusi kertjével a XIX. századi vas előtető alatt.

Mögötte pedig Lavapiés kezdődik, ahol érdemes enni: a Calle de Argumosa szó szerint a múzeumhoz simul, a belváros legjobb árnyékos teraszaival és negyedbeli árakkal. A Művészetek sétája és a Retiro című Viavoy-útvonal egy helyi idegenvezetővel köti össze a három múzeumot, és a Retiróban ér véget.

Gyakori kérdések

Pontosan miért festette meg Picasso a Guernicát?

Megrendelés volt, nagyon konkrét küldetéssel: a Spanyol Köztársaság egy nagy művet kért tőle az 1937-es párizsi világkiállításon felállított pavilonjába. Picasso azt akarta, hogy az egész világ, amely azon a vásáron összegyűlt, lássa, mi történik Spanyolországban. Néhány hét alatt festette meg párizsi műtermében, nagy sietséggel és nagy léptékben. Szó szerint kiáltásként született, amelyet a bolygó arcába vágtak.

És mik azok a kívül futó üvegliftek?

Akkor szerelték fel őket a régi kórházra, amikor múzeummá alakították, hogy fényt és modernséget vigyenek egy évszázados épületbe: egy brit építész, Ian Ritchie tervezte őket, és ma már Madrid egyik jelképei. Évekkel később érkezett a mögötte álló nagy, vörös és ívelt bővítés, a francia Jean Nouvel munkája. Egy XVIII. századi kórház űrhajóba illő liftekkel: ilyen furcsa és ilyen szép.

Igaz, amit Picasso egy náci tisztnek mondott?

Egy gyönyörű anekdota kering róla, bár senki sem tudja, teljesen igaz-e. Párizs megszállása idején egy német tiszt állítólag meglátott egy fényképet a Guernicáról Picasso műtermében, és megkérdezte tőle: „Ezt maga csinálta?”. Picasso pedig rezzenéstelenül így felelt: „Nem. Ezt maguk csinálták.” Igaz vagy legenda, két mondatban összefoglalja, miről szól ez a kép.

Fedezd fel Madrid városát, és hallgasd a saját tempódban

Járd be helyi idegenvezetőkkel, a saját tempódban és offline.

Viavoy alkalmazás

További helyek: Madrid

Thyssen-Bornemisza Múzeum

Cibeles-palota

Kristálypalota

Madridi Királyi Palota

Plaza de Cibeles

Plaza de España