Museo Canario
A világ legnagyobb gyűjteménye Gran Canaria egykori lakóinak maradványaiból, 1879 óta gyűjtve. Jó egy óra, nyugodtan.

1478 előtt olyan emberek éltek itt, akiknek eredetéről és nyelvéről még ma is vitatkoznak. Ami megmaradt belőlük, azt egy veguetai múzeum őrzi, amelyet egy orvos alapított, akinek a könyvét Róma betiltotta.
🎧 A(z) Vegueta: a székesegyház, Kolumbusz és az alapító negyed útvonalonGran Canaria legizgalmasabb fejezete az, amely azelőtt történt, hogy bárki megérkezett volna Európából. A régi kanáriak már évszázadok óta itt éltek, amikor Juan Rejón 1478-ban partra szállt, és öt évig ellenálltak. Amit tudunk róluk, elfér egy veguetai múzeumban, és sokkal kevesebb annál, amennyit szeretnénk.
El Museo Canariót 1879-ben alapította Gregorio Chil y Naranjo, a sziget orvosa, a XIX. század tudományos forrongásának közepén, amikor fél Európa Darwinról és az ember eredetéről vitatkozott.
Chil tudósi szigorral akarta tanulmányozni a régi kanáriakat, és olyan gyűjteményt hozott létre, amely ma egyedülálló a világon. Drágán fizetett érte: e szigetek múltjáról írt nagy műve az egyház tiltott könyveinek jegyzékére került, Róma elítélte.
A múzeum megőrizte ezt a XIX. századi szellemet – fa tárlók, rendszerezett rend, tudósi dolgozószoba hangulata –, és ez az erejének egy része. Nem képernyőkkel modernizált múzeum: egy másik kor archívuma, amely még mindig működik.
A legmegrendítőbb az antropológiai gyűjtemény: több száz koponya és múmia tárlókba rendezve. Ez nem morbiditás. Ez az egyetlen létező mód arra, hogy szemtől szemben nézz azokkal az emberekkel, akik itt éltek, mielőtt bárki megérkezett volna kívülről.
A világ legnagyobb gyűjteménye Gran Canaria egykori lakóinak maradványaiból, 1879 óta gyűjtve. Jó egy óra, nyugodtan.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Las Palmas városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) Vegueta: a székesegyház, Kolumbusz és az alapító negyed gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →A pintaderák geometrikus mintájú agyagpecsétek, és a használatukról még ma is vita folyik: a közös magtárak tulajdonjegye, testdíszítés, családi jelkép. Senki sem tudja biztosan, és éppen ez a bizonytalanság teszi őket olyan lenyűgözővé.
Az Ídolo de Tara, vagyis a tarai bálvány egy ülő, égetett agyagból készült figura, erősen hangsúlyos testformákkal, és a sziget jelképévé vált. A kutatók úgy vélik, hogy a termékenységet testesítette meg, de sem az igazi nevét, sem azt a hitet nem ismerjük, amelyhez tartozott. Nevét Tara vidékéről kapta, Telde közelében, ahol előkerült.
Ennek az egész fejezetnek a nem tudás az uralkodó hangja. Tudjuk, hogy a régi kanáriak rokonságban álltak Észak-Afrika berber népeivel, hogy mumifikálták a halottaikat, hogy barlangokban és kőházakban éltek, és hogy közös, megerősített magtáraik voltak. A többiről szinte mindenről vita folyik.
Megőrződött a mumifikálás is, ami feltűnő vonás: előkészítették a testeket, és temetkezési barlangokba helyezték őket, és e múmiák közül több ma a múzeum tárlóiban látható.
A hódítás öt évig tartott, 1478-tól 1483-ig, ami elképesztően hosszú idő egy ekkora szigeten. A régi kanáriak a terepet kihasználva védekeztek – sziklafalak és szurdokok –, amíg Gáldar guanartemejét el nem fogták, és ő végül megegyezett Kasztíliával.
Az ellenállást a legjobban Doramas alakja testesíti meg, egy szerény származású vezér, aki puszta bátorságával szerezte meg a parancsnokságot, ami a régi kanáriaknál nagyon ritka dolog volt. 1481 körül harc közben esett el, a hagyomány szerint egy párviadalban Arucas közelében.
A neve ma a Doramas parkban él tovább, a központ nagy kertjében, amelyet már a XX. században neveztek el így. Ez tudatos módja volt annak, hogy a sziget hódítás előtti gyökereit hangsúlyozzák, és emlékeztessenek arra, hogy a hódítás előtt itt már élt egy nép a maga hőseivel.
Az ellenpontot Veguetában látod: a San Antonio Abad-remetekápolnát, ahol 1478-ban az első misét mondták, vagy a Casa de Colónt, amely a frissen meghódított sziget kormányzójának rezidenciája volt. A két elbeszélés ugyanabban a negyedben él egymás mellett, öt percre egymástól.
Annak az őslakos vezérnek a nevét viseli, aki ellenállt Kasztíliának, és 1481 körül harc közben esett el. Hogy a XX. században így nevezték el, tudatos állásfoglalás volt.
Itt emelték a város első templomát 1478-ban, és itt mondták az első misét. A másik elbeszélés, a hódítóké, innen indul: ez a nulla kilométerkő.
Az a népesség, amely Gran Canarián élt a kasztíliai hódítás előtt, és rokonságban állt Észak-Afrika berber népeivel. Barlangokban és kőházakban éltek, közös, megerősített magtáraik voltak, és mumifikálták a halottaikat. A nyelvükről, a vallásukról és társadalmi szervezetük jó részéről még ma is szinte mindenről vita folyik.
Geometrikus mintájú agyagpecsétek, amelyek Gran Canariára jellemzők, és amelyek használatáról még ma is vitatkoznak: lehettek a közös magtárak tulajdonjegyei, testdíszítésre szolgáló pecsétek vagy családi jelképek. Sok maradt fenn belőlük El Museo Canarióban, és a sziget hódítás előtti múltjának egyik legismertebb képét adják.
Egy kis, ülő, égetett agyagból készült figura, erősen hangsúlyos testformákkal, amely a sziget jelképévé vált. Nevét Tara vidékéről kapta, Telde közelében, ahol előkerült. A kutatók úgy vélik, hogy a termékenységet testesítette meg, de sem az igazi nevét, sem azt a konkrét hitet nem ismerik, amelyhez tartozott.
Öt teljes évig, 1478-tól 1483-ig, ami nagyon hosszú idő egy ekkora szigeten. A régi kanáriak minden sziklafalat és minden szurdokot kihasználva védekeztek. Végül vezetőjüket, Gáldar guanartemejét elfogták, és ő megegyezett Kasztíliával.
Őslakos vezér, aki a kasztíliai csapatokkal szembeni ellenállást irányította. Alakjában van valami különleges: nem nemesi családból származott, szerény sorból jött, és mégis puszta bátorságával szerezte meg a parancsnokságot, ami a régi kanáriaknál nagyon ritka volt. 1481 körül harc közben esett el, a hagyomány szerint egy párviadalban Arucas közelében.
Mert a régi kanáriak mumifikálták a halottaikat: előkészítették a testeket, és temetkezési barlangokba helyezték őket, ami lehetővé tette, hogy megmaradjanak. El Museo Canario 1879 óta gyűjtötte össze e maradványok legnagyobb gyűjteményét a világon, és ez az egyetlen létező mód arra, hogy közvetlenül tanulmányozzák azt a népességet.
Igen, hatással van az emberre: több száz koponya és több múmia, XIX. századi fa tárlókba rendezve. De nem látványosságként és nem a morbiditás kedvéért mutatják be, hanem tudományos archívumként, és az érzés, amelyet kelt, inkább meghatottság, mint viszolygás. Valószínűleg ez az a látogatás, amely a legjobban megváltoztatja, ahogyan a szigetre nézel.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Las Palmas városát offline, amikor csak akarod.

Olvass tovább



