Mercado de Nuestra Señora de África
Itt mindenkinek csak „La Recova”. Neokoloniális épület 1944-ből, központi udvarral és galériákkal. Kanári sajt, gofio, régi burgonyafajták és napi hal.

A XVI. században Amerikából hozott burgonyafajták, amelyek itt fennmaradtak, a hódításnál régebbi pörkölt liszt és kecskesajtok, amelyek szinte el sem hagyják a szigeteket.
🎧 A(z) A García Sanabria park és az África piac útvonalonA kanári konyha egyetlen más spanyol konyhára sem hasonlít, és ennek oka földrajzi: ezek a szigetek ezer kilométerrel közelebb voltak Amerikához, mint az Ibériai-félsziget, azokban az évszázadokban, amikor eldőlt, mit eszik Európa. Az eredmény egy éléskamra olyan alapanyagokkal, amelyek az ország egyetlen más pontján sem mindennaposak.
A papas arrugadas (ráncos burgonya) a jelképes étel: kis burgonyák, amelyeket sok sóval, hámozatlanul főznek, amíg a víz el nem párolog, és a héjuk ráncos lesz, vékony sókéreggel borítva. Egészben, héjastul eszik, és mártogatják.
Az érdekes a fajtákban rejlik. A Kanári-szigetek régi burgonyái (papas antiguas) a XVI. században Amerikából hozott gumókból származnak, és közülük sok gyakorlatilag eltűnt az eredeti helyén: itt továbbra is kis hegyi parcellákon termesztik őket, olyan nevekkel, mint papa negra, bonita vagy borralla.
A mojók az a két mártás, amely szinte mindenhez jár. A piros mojo, vagyis picón szárított paprikával, fokhagymával, köménnyel, olajjal és ecettel készül, és a húshoz jár. A zöld mojo korianderrel vagy petrezselyemmel a halhoz illik. Külön, tálkában szolgálják fel, és mártogatnak bele.
A hal pedig egy kikötői fővárosban bármelyik étlap legmegbízhatóbb tétele: vieja, cherne, sama és a chicharro, a bőséges és olcsó hal, amely a város halászainak étrendje volt, és amely a santa cruziaknak a gúnynevüket adta: chicharreros.
Itt mindenkinek csak „La Recova”. Neokoloniális épület 1944-ből, központi udvarral és galériákkal. Kanári sajt, gofio, régi burgonyafajták és napi hal.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Santa Cruz de Tenerife városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) A García Sanabria park és az África piac gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →A gofio pörkölt gabonából – kukoricából (millo), búzából vagy árpából – készült liszt, és a Kanári-szigetek legrégebbi étele: a guancsok, a sziget őslakói ették, mielőtt bárki megérkezett volna Európából. Egyike annak a nagyon kevés elemnek abból a kultúrából, amely érintetlenül fennmaradt.
Ezerféleképpen használják: húslevessel összegyúrva, a potajéra (sűrű főzelékre) szórva, tejjel vagy banánnal turmixolva, desszertekben. Elsőre zavarba ejt, aztán eléggé függőséget okoz. Ha kéred, ez a leggyorsabb módja annak, hogy valódi Kolumbusz előtti ételt egyél.
A sajtok a másik nagy fejezet. A kanári sajtok túlnyomórészt kecskesajtok, több szigeten saját eredetvédelemmel, és frissen, félérlelten vagy füstölten eszik őket. Nagyon kevés hagyja el a szigetcsoportot, így ez azon dolgok egyike, amelyeket csak itt lehet megkóstolni.
A raguk közül a kanári rancho és a puchero, csicseriborsóval, hússal és zöldséggel; és a sancocho, sózott hal burgonyával és mojóval, amely nagyheti étel. Desszertnek pedig a bienmesabe, mandulával és mézzel, és a frangollo, ismét kukoricából (millo).
Inni a kanári borokat, amelyek kiváló időszakukat élik. Vulkáni talajon termesztik őket, olyan szőlőkkel, amelyek egyes szigeteken a hamuba vájt gödrökben nőnek, a fajták pedig – listán negro, malvasía, marmajuelo – sehol máshol nem találhatók meg.
A Mercado de Nuestra Señora de África az első kötelező megálló, délelőtt: itt látod egyszerre az egész éléskamrát, és itt magyarázzák el az árusok, mi micsoda. Dél után nagyon lecseng.
Leülni a történelmi belváros Calle del Castillo és párhuzamos utcái körüli része jó, valódi kanári konyhával, elfogadható árakon, azzal az előnnyel, hogy ugyanazon az útvonalon van, mint a Plaza de España és a Carta-palota.
A La Noria környéke és a szurdok melletti utcák, a TEA és a Concepción-templom közelében, tömörítik a teraszokat és a késő délutáni, esti hangulatot. Itt jár ki a város.
Egy hasznos megjegyzés: a Kanári-szigeteken az éttermi árak általában valamivel alacsonyabbak, mint a félszigeten, és az IGIC – a helyi adó – alacsonyabb a félszigeti áfánál (IVA). Itt jól enni elég kedvező.
A történelmi belváros kiindulópontja, egy lépésre az éttermes utcákkal. A Calle del Castillo körül elfogadható árú kanári konyhát találsz.
A körülötte fekvő La Noria környéke tömöríti a teraszokat és a késő délutáni, esti hangulatot. Ez az a negyed, ahol a város kijár.
Kis burgonyák, amelyeket sok sóval, hámozatlanul főznek, amíg a víz el nem párolog, és a héjuk ráncos lesz, vékony sókéreggel borítva. Egészben, héjastul eszik, mojóba mártva. A felhasznált fajták közül sok a XVI. században Amerikából hozott gumókból származik, amelyek az eredeti helyükön szinte eltűntek.
A piros mojo, vagyis picón szárított paprikával, fokhagymával, köménnyel, olajjal és ecettel készül, és hagyományosan a húshoz és a burgonyához jár. A zöld mojo korianderrel vagy petrezselyemmel készül, és a halhoz illik. Külön, tálkában szolgálják fel, a helyi szabály pedig egyszerű: belemártunk, nem öntjük rá.
Pörkölt gabonából – kukoricából (millo), búzából vagy árpából – készült liszt, és a Kanári-szigetek legrégebbi étele: a guancsok, az őslakosság ették az európai hódítás előtt. Egyike annak a nagyon kevés elemnek abból a kultúrából, amely érintetlenül fennmaradt. Húslevessel összegyúrva, a potajéra szórva, tejjel turmixolva vagy desszertekben fogyasztják.
A chicharro miatt, egy bőséges és olcsó hal miatt, amely a város halászainak étrendje volt. Gúnyként indult a szomszédos La Laguna felől, amely akkor főváros és előkelő város volt, a santa cruziak pedig végül büszkén vállalták, ami a jól eltalált gúnynevek szokásos sorsa.
Nagyon, és kiváló időszakát éli. Vulkáni talajon termesztik, olyan szőlőkkel, amelyek egyes szigeteken a hamuba vájt gödrökben nőnek, hogy védve legyenek a széltől, a fajták pedig – listán negro, malvasía, marmajuelo – sehol máshol nem találhatók meg. Ez azon dolgok egyike, amelyeket itt a leginkább megéri megkóstolni.
A La Recova piacon délelőtt, hogy megértsd az éléskamrát. Leülni a történelmi belváros Calle del Castillo körüli utcáiban érdemes, ahol valódi kanári konyha van elfogadható árakon. A La Noria környéke pedig a szurdok mellett tömöríti a teraszokat és a késő délutáni, esti hangulatot: itt jár ki a város.
Általában valamivel olcsóbb, mint a félszigeten, többek között azért, mert az IGIC, a helyi közvetett adó, alacsonyabb a félszigeti áfánál (IVA). Egy olyan fővárosban, mint Santa Cruz, ráadásul az éttermek többsége a város lakóinak dolgozik, nem az átutazó turistáknak, ami sokat segít az ár-érték arányon.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Santa Cruz de Tenerife városát offline, amikor csak akarod.

Olvass tovább



