Alicante · Látnivalók

A száműzetés mólói: a Stanbrook és a Los Almendros

Los muelles del exilio: el Stanbrook y Los Almendros

Ezeken a mólókon 1939 márciusának végén több ezer köztársasági várt napokon át egy hajóra, amely száműzetésbe viszi őket. Csak egy jött: a Stanbrook, egy öreg angol szénszállító, amelynek kapitánya úgy döntött, hogy megszegi a parancsot, és felvesz mindenkit, aki csak elfér. Ez a város legkeményebb és legszebb története.

Az utolsó város, amely elesett

Alicante volt a Köztársaság utolsó nagy városa, amely elesett. Miközben Spanyolország többi része már megszállás alatt állt, itt még ellenálltak, és ebbe a kikötőbe menekült mindenki, aki futott: fél Spanyolországból jöttek egy szál ruhában, gyerekekkel a karjukban, abban reménykedve, hogy hajóra szállhatnak, mielőtt a csapatok megérkeznek.

A hajók azonban nem jöttek. Azok a nagyhatalmak, amelyek megszervezhettek volna egy kimenekítést, nem tették meg, és emberek ezrei zsúfolódtak össze ezeken a mólókon napokon át, étlen-szomjan, alvás nélkül, a látóhatárt fürkészve egy vitorla reményében.

Március 28-án feltűnt a Stanbrook, egy brit szénszállító. Kapitánya, a walesi Archibald Dickson úgy döntött, hogy a tiltó parancsok ellenére annyi embert vesz fel, amennyit csak tud. Még aznap éjjel kifutott 2638 emberrel, akik még a szénraktérben is összepréselődtek, a hajó pedig olyan mélyen merült, hogy úgy tűnt, elsüllyed.

Akik maradtak, és a kapitány

Ez volt az utolsó hajó, amelynek sikerült kijutnia. A szárazföldön maradtakat, több tízezer embert, elfogták, és rögtönzött táborokba hurcolták. A leghírhedtebb a város szélén volt, néhány mandulafa alatt, ahol hetekig éheztek és szomjaztak a szabad ég alatt.

Ez a tábor Max Aub révén került be az irodalomba, aki egy regényt szentelt neki, amelynek címe éppen „Campo de los almendros”, vagyis A mandulafák tábora. Lapjain ott van az éhség, a félelem és a méltósága azoknak az embereknek, akik egy tenger kapujában rekedtek, amelyen sosem kelhettek át.

A Stanbrook megérkezett Oranba, az akkor francia Algériába, de az odüsszeia ezzel nem ért véget: a hatóságok nem engedték kiszállni az utasokat, és csaknem egy hónapig a hajón tartották őket összezsúfolva a kikötőben, éhezve és a hőségben, egy olyan föld látványa előtt, amelyre nem léphettek.

És van egy részlet, amely lezárja a történetet. Dickson hónapokkal később meghalt, amikor hajóját egy tengeralattjáró a teljes legénységgel együtt elsüllyesztette. Amikor a hír eljutott a száműzöttek táboraiba, azok a menekültek, akiket megmentett, egyperces néma csenddel emlékeztek rá.

Kihagyhatatlan

2638 ember egy szénszállítón

A Stanbrook 1939. március 28-án olyan túlterhelten futott ki, hogy úgy tűnt, elsüllyed. Ez volt az utolsó.

A kapitány megszegte a parancsot

A walesi Archibald Dickson úgy döntött, hogy a tiltó parancsok ellenére mindenkit felvesz, aki elfér.

A mandulafák tábora

A szárazföldön maradtakat néhány mandulafa alá zsúfolták össze. Max Aub regényt szentelt neki.

Egyperces néma csend

Dickson hónapokkal később meghalt, megtorpedózták. Az általa megmentett menekültek emlékeztek így rá.

Hogyan illeszkedik alicantei látogatásodba

A móló a kikötőben található, az Explanada folytatásában, és ma is teljes üzemben működő kikötőövezet. Egy emlékmű idézi fel az eseményt, bár évtizedekbe telt, mire felállították.

Ötperces megálló, és nincs benne semmi monumentális látnivaló: csak egy nyugodt vízszakasz. Az érdekessége éppen a látvány hétköznapisága és a történtek nagysága közötti ellentét.

Kiegészíti a város két másik, ugyanehhez a történethez kötődő helye: a Plaza del 25 de Mayo és a Mercado Central, az 1938-as bombázás helyszínei, valamint a bikaviadal-aréna, amely szintén fogolytáborként működött.

Gyakori kérdések

Hová vitte a Stanbrook azt a sok embert?

Oránba, Algéria partjára, amely akkor francia volt. De az odüsszeia nem ért véget a kifutással. Megérkezéskor a hatóságok nem engedték őket partra szállni: azt a kétezer-egynéhány embert csaknem egy hónapig tartották összezsúfolva a hajón, Orán kikötőjében, éhezve és a hőségben, egy olyan föld látóterében, amelyre nem léphettek. Aztán sokukat munkatáborokba küldték a sivatagba. A szabadság felé tartó menekülés számukra a bezártság egy másik formája lett.

Elmesélte valaki, mi történt abban a táborban?

Igen, és ezért nem merült feledésbe. A mandulafák alatti fogolytábor örökre bekerült az irodalomba Max Aub írónak köszönhetően, aki pontosan ezzel a címmel írt róla regényt: „Campo de los almendros”, vagyis a Mandulafák tábora. Lapjain megörökítette a száműzetés kapujában rekedt emberek éhségét, félelmét és méltóságát. Azok közé a könyvek közé tartozik, amelyek belülről értetik meg veled azt, ami itt már nem látszik. Ha egyszer bele akarsz pillantani azokba a napokba, olvasd el.

Miért tolongtak itt, és miért nem menekültek máshol?

Mert Alicante volt az utolsó nagyváros, amely elesett. Miközben Spanyolország többi része már megszállás alatt állt, itt a Köztársaság még ellenállt, és ide futott mindenki, aki menekült. Franco olasz csapatai vonultak be, hogy elfoglalják, alig néhány nappal azelőtt, hogy a háborút hivatalosan befejezettnek nyilvánították. Ezért ez a móló szinte az egész háború utolsó szabad zuga volt.

Fedezd fel Alicante városát, és hallgasd a saját tempódban

Járd be helyi idegenvezetőkkel, a saját tempódban és offline.

Viavoy alkalmazás

További helyek: Alicante

MACA, Kortárs Művészeti Múzeum

MARQ, Alicantei Régészeti Múzeum

Mercado Central

MUBAG, Gravina Szépművészeti Múzeum

Canalejas-park

Monte Tossal-park