Az alicantei XVIII. század legúribb palotája, amelyet Lumiares grófjának családja építtetett, amikor a város a kikötőjének köszönhetően meggazdagodott. 2001 óta a szépművészeti múzeumnak ad otthont, és nincs jobb belépő ahhoz, hogy megértsd, hogyan festett, és hogyan látta önmagát ez a vidék.
Kikötői pénzből épült palota
A Palacio Gravina Alicante kereskedelmi fellendülésének csúcsán épült, amikor a bor, a mandula és az eszpartófű kivitele a kikötőn át új vagyonokat teremtett. Lumiares grófjának családja ekkor érkezett a városba, és rangjához illő házat építtetett.
A faragott kőkapu a homlokzat legszebb része, és ez jelzi az épület rangját. Visszafogott késő barokk, ugyanabban a szellemben, mint a városháza, amely ugyanezekben az években épült.
És van egy figyelemre méltó egybeesés. Lumiares egyik grófja, Antonio Valcárcel a XVIII. században Spanyolország egyik első régésze volt, a római romok szerelmese, aki éppen Lucentumot ásta ki és tanulmányozta, azt a várost, amelyből Alicante neve ered. A régészet egyik úttörőjének palotájából végül múzeum lett.
Négy évszázad festészet, és egy név
A kiállítás a XVI. századtól a XX.-ig ível, a Diputación gyűjteményének java részével és a Museo del Prado által kölcsönadott néhány művel. Van itt régi egyházi festészet, a XIX. század nagy történelmi és zsánerképei, valamint a helyi XX. század.
A ház neve azonban Emilio Varela. Sorolla fényének örököse volt, alicantei festő, aki ide merte hozni az avantgárd szellemét, és olyan szabadsággal festette meg ezt az öblöt és ezeket a hegyeket, amilyennel előtte senki.
Életrajza megmagyarázza, miért tisztelik Alicantéban ennyire. Csendes ember volt, nem kereste a zajt és a hírnevet: miközben az akkoriban ismert nevek Madridba vagy Párizsba mentek, ő itt maradt, hűen a saját festésmódjához, és életében szülőföldjén kívül alig kapott elismerést.
Időbe telt, mire elfoglalhatta az őt megillető helyet. Itt, a neki szentelt teremben látni, tízpercnyi sétára az öböltől, amelyet festett, a legjobb módja annak, hogy közel kerülj a munkájához.
Kihagyhatatlan
A kikötői fellendülés palotája
Lumiares grófja építtette, amikor a bor és a mandula új vagyonokat teremtett a városban.
Egy régész gróf
Antonio Valcárcel, ugyanabból a családból, Spanyolország egyik első régésze volt, és kiásta Lucentumot.
Négy évszázad és művek a Pradóból
A XVI. századtól a XX.-ig, a Diputación gyűjteményével és a Museo del Prado néhány kölcsönadott képével.
Emilio Varela
Sorolla fényének örököse, aki elmenés helyett itt maradt. Későn ismerték el, és nagyon szeretik.
Hogyan illeszkedik alicantei látogatásodba
Az óvárosban áll, kétpercnyire a MACA-tól és a társszékesegyháztól. A két múzeum természetesen kapcsolódik egymáshoz, együtt másfél délelőttöt tesznek ki.
A hármas harmadik tagja a MARQ, kicsit messzebb, saját villamosmegállóval, és több időt kér. A három együtt egy teljes nap.
A belépő naptól függően olcsó vagy ingyenes. Számolj egy órával, és szánd egy részét a Varela-teremre: ez különbözteti meg ezt a múzeumot bármely más spanyol tartományi múzeumtól.
Gyakori kérdések
És kik voltak azok a grófok, akik a palotát építtették?
Nézd, itt egy gyönyörű véletlen rejlik. Lumiares egyik grófja, Antonio Valcárcel, a XVIII. században Spanyolország egyik első régésze volt, a római romok szerelmese, aki ásatásba és kutatásba fogott, éppen Lucentumban, abban a régi városban, amelyből Alicante neve származik. Nézd, milyen fordulatot vesz az élet: a család, amely ezt a művészeti palotát emelte, már két évszázaddal a MARQ létezése előtt a város múltját ásta ki.
És az az Emilio Varela, akit annyit emlegetsz?
Csendes ember volt, azok közül, akik sem zajt, sem hírnevet nem keresnek. Miközben az akkor ismert nevek Madridba vagy Párizsba mentek szerencsét próbálni, ő itt maradt, a maga zugában, hűen a festési módjához, és életében alig kapott elismerést a szülőföldjén kívül. Időnek kellett eltelnie, hogy megértsék, milyen nagy volt; ma ő az egyik legsúlyosabb név a Földközi-tenger e zugának festészetében. Egyike azoknak a diszkrét zseniknek, akiket túl későn becsülnek meg.
