Egy XVIII. századi barokk palota két harmincöt méteres ikertoronnyal, amelyek egy tökéletesen szimmetrikus homlokzatot fognak közre. Arra tervezték, hogy szemből, a tér közepéről nézzék, és érdemes megfogadni: odaállni és egészében átfogni pontosan az a hatás, amelyre a tervezője törekedett.
Nyolcvan év egy homlokzat befejezéséhez
Az építkezés a XVIII. század elején kezdődött, és a felelősök halála és a pénzszűke miatt évtizedekig elhúzódott, amíg 1780-ban Lorenzo Chápuli építész be nem fejezte. Ez a lassúság gyakori a korszak spanyol polgári építészetében, amely teljes egészében a városi pénzügyektől függött.
Az eredmény visszafogott késő barokk: három szint, amelyet balusztrád koronáz, két ikertorony és egy nagy, középre helyezett kapuzat. A szimmetria szigorú, a díszítés pedig a középtengelyre összpontosul, ahová az épület a tekinteted terelni akarja.
A főbejáratnál figyeld meg a salamoni oszlopokat — csavartak, mint egy szőlőtőke törzse —, és fölöttük a város fehér márványba faragott címerét. Ez az egyetlen pont, ahol az épület megengedi magának a pompát.
A dísztermek, és egy királynő, aki vonattal jött
Belül díszes termek maradtak fenn helyi festők műveivel, köztük a Salón Azul, valamint az a szoba, ahol II. Izabella aludt alicantei látogatásakor. Ez a részlet több tartalmat hordoz, mint amilyennek látszik.
A királynő 1858-ban jött el, hogy felavassa a Madridot Alicantéval összekötő vasútvonalat, a kor egyik nagy mérnöki művét, amely először hozta közel a fővárost a Földközi-tengerhez. Az, hogy az uralkodó személyesen tette meg az utat, jelzi az esemény szimbolikus súlyát.
Ez a vasút megváltoztatta a várost. Alicante Madrid természetes kikötője lett, mindazzal együtt, ami ezzel az áru- és személyforgalomban jár, és XIX. és XX. századi városi növekedésének jó része ebből magyarázható.
Az előcsarnok padlójában található a Cota Cero, az a pont, amelyhez Spanyolország valamennyi tengerszint feletti magasságát mérik, és amelyet az alicantei kikötő árapálymérője alapján határoztak meg. Kevéssé ismert és meglehetősen figyelemre méltó adat: az ország minden magasságát ehhez az épülethez viszonyítva számítják.
Kihagyhatatlan
Nyolcvan év építkezés
A XVIII. század elején kezdték, és Lorenzo Chápuli fejezte be 1780-ban, halálesetek és pénzszűke közepette.
Két 35 méteres torony
Szigorú szimmetria, a díszítés a középtengelyre összpontosul, a kapuzaton salamoni oszlopokkal.
Itt aludt II. Izabella
1858-ban jött el felavatni a Madrid–Alicante vasutat, amely a várost Madrid kikötőjévé tette.
Spanyolország Cota Cerója
Az előcsarnokban: az a pont, amelyhez az ország valamennyi tengerszint feletti magasságát mérik.
Hogyan illeszkedik alicantei látogatásodba
Az óvárosban, a Plaza del Ayuntamiento fölé magasodik, két percre a társszékesegyháztól és ötre az Explanadától. A belvárosi útvonal kötelező csomópontja.
A belső tereket korlátozott, a városi működéstől függő időpontokban lehet megnézni, ezért érdemes előbb utánanézni. Az előcsarnokban lévő Cota Cerót már azzal is láthatod, ha csak belépsz az előtérbe.
Állj a tér közepére, hogy megnézd, számold meg az ablakokat, és figyeld meg a két tornyot: ezt a szemből való nézést kívánja az épület. Délutáni fényben pedig a homlokzat aranyló köve sokat nyer.
Gyakori kérdések
Honnan ered Alicante neve?
Nagyon régről, és gyönyörű jelentéssel. A rómaiaknak volt itt a közelben egy Lucentum nevű városuk, ami nagyjából azt jelenti: „a fény városa”. Amikor a muszlimok megérkeztek, Al-Laqanttá alakították, és ebből lett a valenciai Alacant és a kasztíliai Alicante. Nézd, milyen találó: egy város, amelyet szinte egész évben napfény áraszt el, több mint kétezer éve hordozza a fényt a nevében.
És miért jött ide aludni egy királyné?
Nagyon is a korára jellemző okból: a vonat miatt. Ezernyolcszázötvennyolcban adták át a Madridot Alicantéval összekötő vasútvonalat, a kor egyik nagy művét, amely végre közelebb hozta a fővárost a tengerhez. II. Izabella személyesen tette meg az utat, hogy megünnepelje, és a város fényűzően elszállásolta ebben a palotában. Az a vonat örökre megváltoztatta Alicantét: kikötőjét és strandjait egész Madrid tengeri kijáratává tette.
