Ez a Plaza del Pilar legfiatalabb épülete, és a négy nagy közül az egyetlen, amely nem történelmi: a XX. század hatvanas éveiben emelték, amikor a város úgy döntött, hogy saját, a főtéren is megjelenő épületbe gyűjti össze a városi kormányzatot. Az érdekes az, ahogyan megoldották: szándékosan historizáló nyelven, hogy ne üssön el attól, ami mellette állt.
Új épület, amely réginek látszik
A XX. század közepén készült terv nyilvánvaló problémával szembesült: ugyanabban a térben kellett építeni, mint a Pilar-bazilika, a Seo és a Lonja, anélkül hogy az eredmény kirívó lenne. A választott megoldás az álcázás volt, árkádsorokkal, téglával, kővel és egy kis árkádos galériával az épület tetején.
Ez az utolsó elem, a kis árkádos galéria az eresz alatt, a legvilágosabb idézet: az aragóniai polgári építészet jellegzetes eszköze, ugyanaz, amely a szomszédos Lonján és az egész vidék reneszánsz palotáin látható. Az új épület magára öltötte a régi ruháját.
Ez a döntés építészeti szempontból ma vitatható – vannak, akik szerint egy korabeli épületnek önmagaként kellett volna megjelennie –, városképi szempontból azonban működött: a tér egységes együttesként olvasható, és a látogatók többsége nem tudja megkülönböztetni, mi XVI. századi és mi a hatvanas évekből való.
A bronzóriások és a védőszent
A főbejáratot két nagy bronzszobor szegélyezi, amelyek a város őrangyalát és San Valerót ábrázolják. Pablo Serrano művei, aki aragóniai szobrász volt, és a XX. századi spanyol szobrászat egyik fontos alakja.
San Valero Zaragoza védőszentje, ünnepe január 29., amikor a város helyi ünnepet tart roscónnal – a San Valero-féle koszorú alakú kaláccsal, a roscón de San Valeróval – és olyan hideggel, amelyből helyi szólás született: San Valero rosconero y ventolero, a cierzo, az északnyugati szél miatt, amely ezekben a napokban rendszerint fúj.
A belső tér, a közgyűlési teremmel és a fogadótermekkel, általános látogatásra nincs nyitva, bár alkalmanként, nyílt napokon megnyitják. Ami viszont mindig hozzáférhető, az az előcsarnok, és főként a külső.
Kihagyhatatlan
A hatvanas évekből való
A tér négy nagy épülete közül az egyetlen, amely nem történelmi, bár szinte senki sem különbözteti meg.
Szándékosan álcázta magát
Árkádsorok, tégla és kis árkádos galéria az eresz alatt: az aragóniai polgári építészet szókincse.
Pablo Serrano bronzai
Az őrangyal és San Valero a bejárat két oldalán, a XX. század egyik nagy spanyol szobrászának művei.
San Valero rosconero y ventolero
A védőszentet január 29-én ünneplik roscónnal, miközben fúj a cierzo. A szólás szigorúan meteorológiai.
Hogyan illeszkedik a zaragozai látogatásodba
A Plaza del Pilar egyik oldalát foglalja el, a Lonja és a bazilika között, így naponta többször is elkerülhetetlenül elhaladsz előtte.
Önmagában öt percet vesz igénybe: egy homlokzat és két szobor. Az érdekessége az együttesben rejlik, és abban a gyakorlatban, hogy a tér négy épületét nézve megpróbáld megkülönböztetni, melyik XVI. századi és melyik XX. századi. Nem olyan nyilvánvaló, mint amilyennek látszik.
A szomszédos Lonjába ingyenes a belépés, és a belseje sokkal figyelemreméltóbb, mégis rengetegen elhaladnak mindkettő előtt anélkül, hogy bármelyikbe bemennének. Ha egyet kell választani, vita nélkül a Lonját.
Gyakori kérdések
Ki volt Szent Valero?
Zaragoza püspöke volt a IV. század elején, Diocletianus keresztényüldözéseinek idején. Diakónusával, Vincével együtt fogták el, és mivel Valero idős volt és nehezen beszélt, Vince felelt helyette a bíró előtt. A püspököt száműzetésre ítélték; szegény Vincét kíméletlenül megkínozták, és végül híres szent lett belőle. Valero ereklyéit itt a szomszédban, a La Seóban őrzik. Nem is rossz annak az embernek, aki ma a Városháza kapuját őrzi.
