Tornya valószínűleg a legszebb Zaragoza mudéjar tornyai közül: nyolcszögletű, téglából épült, szalagfonatos mezőkkel és mázas kerámiával, amelyek a teljes törzset beborítják, és egy csúcsdísszel, amely a ritmus megtörése nélkül koronázza meg. Az óváros egyik negyedét uralja, amely szinte érintetlenül megőrizte középkori utcaszerkezetét.
A tégla mint nyelv
Az aragóniai mudéjar egy anyagi korlátból született: az Ebro völgyében nincsenek a közelben jó kőbányák, ezért a kőművesmesterek (alarifes) – andaluszi hagyományú építőmesterek, akik a keresztény hódítás után is tovább dolgoztak – teljes díszítőnyelvet fejlesztettek ki téglából.
A technika lényege, hogy a darabokat kiugratva rakják, a fal síkjából kiállva, így a súroló fény árnyékot vet, és azzal együtt kirajzolódik a minta. Ehhez jönnek még a zöld és fehér mázas csempék, amelyeket a mélyedésekbe illesztenek. Az egész hatást a létező legolcsóbb anyaggal érik el.
Ezen a tornyon több, különböző motívumú mező látható: rombuszok, nyolcágú szalagfonat, vak kis árkádok és frízek, egymást követő regiszterekben egymás fölé rakva, ahogy felfelé haladsz. Gyakorlatilag az aragóniai mudéjar repertoárjának katalógusa egyetlen toronytörzsön.
A körülötte fekvő negyed
A Magdalena az óváros egyik legrégebbi negyede, és megőrizte középkori utcaszerkezetét: szűk utcák, törések, kis terek, és egy szövet, amely ellentétben áll az öt percre lévő Plaza del Pilar monumentális léptékével.
Ez a város legalternatívabb életű negyede is, kis helyiségekkel, utcai művészettel a tűzfalakon, könyvesboltokkal és fiatal, egyetemista lakossággal. A középkori utcaszerkezet és a kortárs hangulat keveréke teszi érdekessé a bejárását.
Ugyanebben a negyedben van a Museo del Teatro de Caesaraugusta, a város legnagyobb római emléke, amely 1972-ben került elő éppen ezek alatt a háztömbök alatt. A rétegek egymásra rakódása – római, mudéjar, középkori, mai – néhány méter séta alatt érzékelhető.
Kihagyhatatlan
A rajzolatot az árnyék adja
A téglát kiugratva rakják, hogy a súroló fény kirajzolja a motívumot. Ezért délben a torony ellaposodik.
Katalógus egyetlen törzsön
Rombuszok, nyolcágú szalagfonat, vak kis árkádok és frízek regiszterekben egymás fölött: szinte a teljes aragóniai mudéjar repertoár.
Egy korlátból született
Az Ebro völgyében nincs jó kő, ezért a kőművesmesterek első osztályú építészetet hoztak létre a legolcsóbb anyagból.
A negyed megőrizte az utcaszerkezetét
Szűk utcák és kis középkori terek, alternatív élettel és utcai művészettel. Ellentétben áll a Pilar léptékével.
Hogyan illeszkedik a zaragozai látogatásodba
Az óváros keleti végén van, öt percre a Plaza del Pilartól és kettőre a római színháztól. Ez a központ legkellemesebb része, ha műemlékek nélkül akarsz sétálni.
A belső tér nyitvatartása nagyon korlátozott, a szertartásokhoz igazodik, és könnyen zárva találod, így a látogatás a gyakorlatban kívülről történik: megkerülöd a tornyot, megnézed a térről, és továbbmész. Érdemes súroló fényben megtenni, mert akkor olvasható a tégla rajzolata.
A San Pablo-templommal együtt, amely az óváros túlsó végén áll, a város két megkerülhetetlen mudéjar tornyát alkotja. Csak a San Pablo-templomé a világörökség része, és mindkettő elkerüli a legtöbb látogató figyelmét.
Gyakori kérdések
Mit jelent az a szó, hogy mudéjar?
Gyönyörű és kicsit szomorú arab szó: mudayyan, nagyjából annyit jelent, hogy „az, akinek megengedik, hogy maradjon”, a megszelídített. Így nevezték azokat a muszlimokat, akik a keresztény hódítás után itt maradtak, megőrizve hitüket és szokásaikat. És főleg a mesterségüket, mert senki sem bánt úgy a téglával, mint ők. A keresztény urak templomokat rendeltek tőlük, ők pedig mecsetek geometriájával borították be őket. Ez az egész művészet ebből a különös együttélésből született: keresztény tornyok, amelyeket másként imádkozó kezek emeltek.
Miért téglából, és nem kőből?
Tisztán a földrajz miatt, és ebben rejlik a zsenialitás. Az Ebro völgyében nincsenek kéznél jó kőbányák, de téglának való agyag van bőven. Így ami máshol a szegénység jele lett volna, az itt művészetté vált: az építőmesterek megtanultak úgy játszani a téglával, mintha csipke volna, ezerféleképpen rakva, hogy a fény árnyékokat rajzoljon, és mázas kerámiába öltöztették, hogy színt adjanak neki. A legszerényebb anyagból ékszert csinálni: ez a mudéjar egy mondatban.
