A Carmen negyed egyik hosszú, egyszerű homlokzata mögött két csendes kerengő rejtőzik, egy gótikus és egy reneszánsz, narancsfákkal, kúttal és kőívekkel. Ez az egykori karmelita kolostor, ma kortárs művészeti központ, és a belépés ingyenes. Az utcán elhaladók közül szinte senki sem tudja, mi van odabent, és valószínűleg ez Valencia óvárosának legkellemesebb helye arra, hogy fél órán át semmit se csinálj.
Kolostorból kaszárnya, és vissza
A karmeliták kolostorát a XIII. században alapították, nem sokkal a hódítás után, és évszázadokon át bővült, míg el nem foglalta ezt az egész háztömböt. Ebből a felhalmozódásból két nagyon különböző kerengő maradt: a XIV. századi gótikus, csúcsívekkel és faragott oszlopfőkkel, és a XVI. századi reneszánsz, nyugodtabb arányokkal.
1836-ban Mendizábal egyházi javakat elkobzó rendelete elűzte a szerzeteseket: az eladósodott állam lefoglalta az Egyház javainak jó részét, hogy eladja őket. Ez az intézkedés egy csapásra kiürítette a kolostorokat egész Spanyolországban, és megmagyarázza, miért lett annyi egyházi épületből múzeum, kaszárnya vagy lakóház.
Ez szinte mindenen átment. Volt San Carlos Szépművészeti Akadémia, volt a Valenciai Szépművészeti Múzeum első székhelye, és kaszárnyaként is használták. Csak a XX. század végén újították fel kulturális térként, és 2016 óta Centre del Carme Cultura Contemporània néven működik.
Mi van ma odabent
A programot kortárs művészet, installációk, design és fiatal alkotók munkái adják, egyszerre több kiállítással és gyakori cserével. Ingyenes belépésű közintézmény, így úgy is be lehet menni, hogy nem tudod, mi van kiállítva, és tíz perc múlva kijöhetsz, ha nem érdekel.
De még ha teljesen figyelmen kívül hagyod is, amit kiállítanak, a két kerengő önmagában megéri a látogatást. A gótikus kicsi és nagyon meghitt; a tágasabb reneszánszban narancsfák és padok vannak, és azon helyek közé tartozik, ahol belépéskor három fokkal lejjebb megy a hőmérséklet. Egy olyan városban, mint Valencia, júliusban ez nem kevés.
Megmaradt a kolostor temploma is, valamint néhány kápolna falfestmény-maradványokkal, amelyeket alkalmanként kiállítóteremként használnak. A kortárs installáció és a gótikus fal keveréke meglepően jól működik.
Kihagyhatatlan
Két kerengő, sorban állás nélkül
Egy XIV. századi gótikus és egy XVI. századi reneszánsz, narancsfákkal, kúttal és ingyenes belépéssel.
Az 1836-os elkobzás
Elűzte a szerzeteseket, és a kolostorból akadémia, múzeum, sőt kaszárnya lett.
Három fokkal kevesebb
Júliusban a reneszánsz kerengő az óváros kevés hűvös helyének egyike.
Utcai művészet körös-körül
A Carmenben Spanyolország egyik legnagyobb sűrűségű falfestészete összpontosul. Az utcán van, és ingyenes.
Hogyan illeszkedik a valenciai látogatásodba
A Carmen negyed szívében áll, öt percre az IVAM-tól, és tízre a Torres de Serranostól és a Torres de Quarttól. Ez a negyedet bejáró útvonal központi megállója.
A Carmen Valencia legrégebbi negyede, és egyben a legtöbbet festett is: utcáin Spanyolország egyik legnagyobb sűrűségű utcai művészete összpontosul, többek között Blu, Escif és Julieta XLF falképeivel. A legjobb módja, hogy lásd, ha az egyik toronytól a másikig a negyeden belül sétálsz.
És egy megjegyzés a ritmusról: a Carmennek két élete van. Nappal nyugodt, műhelyekkel, könyvesboltokkal és kis teraszokkal; éjszaka a belváros szórakozóhelyeinek jó része itt összpontosul, és a hangulata teljesen megváltozik. Mindkét változat megéri a látogatást, de nem ugyanazok.
Gyakori kérdések
Mik voltak azok az egyházi vagyonelkobzások, amelyek elűzték a szerzeteseket?
A XIX. század egyik nagy megrázkódtatása volt. 1836 körül egy Mendizábal nevű miniszter úgy döntött, hogy az adósságokkal terhelt állam rátegye a kezét az Egyház javainak jó részére, hogy eladja őket, és pénzhez jusson. Egyik napról a másikra több száz, ehhez hasonló kolostor ürült ki: a szerzeteseknek távozniuk kellett, az épületek pedig más kezekbe kerültek. Ennek köszönhetően, paradox módon, ez a kerengő megszűnt zárt kolostor lenni, és végül mindenkié lett. A történelem néha ilyen fordulatokat vesz.
