Tengerre néző villa kariatidás terasszal és kerttel, amelyet Vicente Blasco Ibáñez a Malvarrosán építtetett magának, hogy pontosan az előtte húzódó hullámokat nézve írhasson. Ma ház-múzeum a bútoraival, a könyveivel és a világával. És ez a lehető legjobb végpontja egy sétának ebben a negyedben, mert Blasco Ibáñez nemcsak itt élt: a Cabanyalt, a kertvidéket és az Albuferát olyan irodalommá formálta, amely bejárta a világot, és egészen Hollywoodig jutott.
Regényíró, aki sok minden más is volt
Blasco Ibáñez (1867-1928) regényíró, újságíró, kiadó, köztársasági politikus, agitátor, sőt egy argentínai mezőgazdasági kolónia alapítója is volt. Több mint harmincszor börtönözték be, párbajozott, parlamenti képviselő lett, száműzetésbe ment, és Mentonban halt meg, az Azúr-parton. Az élete hosszabb regényre is elég lenne, mint bármelyik a sajátjai közül.
Irodalma a Valenciára alkalmazott naturalizmusból indul: „A kunyhó” című regényében a kertvidék nyomorát és bosszúállásait ábrázolta; a „Nád és sár” című regényben az Albufera halászainak rendkívül kemény életét; az 1895-ös „Májusi virág” című műben a Cabanyal halászait, ezekkel az utcákkal és ezzel a stranddal a háttérben.
Aztán jött a nemzetközi korszak. „Az Apokalipszis négy lovasa”, amely az első világháborúról szól, világszerte bestseller lett, Hollywood pedig 1921-ben megfilmesítette, és ezzel Rudolph Valentinót sztárrá tette. A „Vér és homok” és a „Mare Nostrum” is filmre került. Néhány évig ő volt a bolygó legolvasottabb élő spanyol írója.
A ház és amit őriz
Az eredeti villát, amelyet Blasco Ibáñez a XX. század elején építtetett magának, lebontották, és amit ma meglátogathatsz, az egy hű rekonstrukció, ugyanazon a telken és ugyanazzal a kariatidás homlokzattal. Bútorokat, személyes tárgyakat, a könyvtárát és műveinek kiadásait őrzi.
A múzeum az alakjával foglalkozó kutatóközpontként is működik, időszaki kiállításokkal és dokumentumgyűjteménnyel. A látogatás rövid — negyven perc —, és a belépés ingyenes, amit szinte senki sem tud.
A pálmafás kert, kilátással a tengerparti sétányra, az a rész, amely a legjobban érzékelteti, miért költözött ide: 1900-ban a Malvarrosa nyaralóházas külváros volt, és ha valaki a halászok negyedében, a tengerrel szemben választott lakhelyet, az egész életművével meglehetősen összhangban álló szándéknyilatkozatot tett.
Kihagyhatatlan
Írni, a tengert nézve
Itt, a halászok negyedében építtette a villáját, amikor ez még nyaralós külváros volt.
„Májusi virág”, 1895
A Cabanyal halászai, ezekkel az utcákkal és ezzel a stranddal a háttérben. Még ma is felismerhetők.
Rudolph Valentino
„Az Apokalipszis négy lovasa”, amelyet 1921-ben filmesítettek meg, a némafilm legimádottabb hősszerelmesét indította útjára.
Ingyenes belépés
Negyven perc, költség nélkül, és szinte senki sem tud róla. Valencia egyik legüresebb múzeuma.
Hogyan illeszkedik a valenciai látogatásodba
A Playa de la Malvarrosa sétányának végén áll, tízperces sétára a Balneario de Las Arenastól. Ez a tengerparti útvonal logikus lezárása.
Jól működik zárásként, mert újrarendezi mindazt, ami előtte volt: a Cabanyalt a csempéivel, a strandot, a rizsételeket, délen az Albuferát. Mindez benne van a regényeiben, több mint egy évszázada megírva, és ha azután olvasod, hogy bejártad, mindkettő eléggé megváltozik.
Ha marad időd, és van autód vagy buszod, a természetes folytatás az Albufera, húsz percre délre: a tó, a rizsföldek, El Palmar és a csónakok naplementekor. Ez a „Nád és sár” tája, és sorról sorra még ma is felismerhető.
Gyakori kérdések
Melyik regénye szól éppen erről a negyedről?
A „Flor de mayo”, 1895-ből. A Cabanyal halászainak története, csónakokról, csempészetről és viharos tengerről, ugyanezekkel az utcákkal és ugyanezzel a stranddal a háttérben. Ha egyszer vissza szeretnél ide térni anélkül, hogy kimozdulnál otthonról, nyisd ki: olyannak látod a negyedet, amilyen volt, a még álló halászkunyhókkal és az emberekkel, akik az életüket kockáztatták a vízen. Blasco araszról araszra ismerte ezt a helyet, és tintába öntötte, hogy soha ne vesszen el.
Melyik híres film született a könyveiből?
A leghíresebb „Az Apokalipszis négy lovasa”, amelyet Hollywood 1921-ben forgatott le, és amely sztárrá tette Rudolph Valentinót, a némafilm legimádottabb szívtiprójét. Vászonra vitték a bikaviadalról szóló regényét, a „Vér és homok” címűt is. Képzeld csak el: egy író, aki egy köpésnyire innen született, a rizs és a sós tengeri levegő Valenciájának fia, és megtölti a fél világ moziteremeit. Egy tengerparti negyed lakói közül kevesen jutottak ilyen messzire.
És ő maga, milyen ember volt?
Minden volt, csak nyugodt nem. Blasco Ibáñez köztársasági politikus volt, a lövészárkok újságírója, egy harcos lap alapítója, és annyi bajba keveredett a hatalommal, hogy végül száműzetésbe került. Messze halt meg, Dél-Franciaországban, 1928-ban, anélkül, hogy megérte volna a monarchia bukását, amely ellen annyit harcolt. Amikor végre hazahozták a földi maradványait Valenciába, 1933-ban, az egész negyed az utcára vonult, hogy fogadja. Író, lázító és csontja velejéig valenciai: ilyen volt ennek a háznak az embere.
