Nem a homlokzatot kell nézni, hanem azt, ami megkoronázza: egy faragott fa ereszt, amely csaknem három méterre nyúlik ki az utca fölé, fejekkel, levelekkel és fejjel lefelé kihajoló emberalakokkal. A mallorcai reneszánsz egyik nagy eresze, és amikor esik, megérted, miért készült éppen így.
Esernyő fából
A mallorcai eresz nem díszítés, hanem építészeti megoldás. Az esőnek kitett, porózus homokkő homlokzat gyorsan romlik, a háromméteres kiugrás viszont szárazon tartja. Hogy ráadásul egy teljes bestiáriummal faragták ki, az a látható rész; a funkció az, ami a méretét megmagyarázza.
Az alakok a XVII. századból valók, és fejek, levelek, emberi lények és növényi motívumok galériáját alkotják, amelyek kihajolnak az üresség fölé. Ahhoz, hogy jól lásd őket, át kell menned a Plaza de Cort túlsó végébe, mert az épület tövéből nézve rövidülésben látszanak.
Az egészet tartó barokk épületet a XVII. század közepétől emelték egy régi középkori kórház, a Sant Andreu helyén, és azóta megszakítás nélkül a város kormányzatának ad otthont.
Saját nevű óra és az előcsarnok óriásai
A torony óráját En Figuerának hívják. Saját neve van, mint bármelyik szomszédnak, és nemzedékeken át ez szabta meg Palma életét: a harangja mondta meg, mikor kell kinyitni a piacot, mikor kell imádkozni és mikor kell hazamenni. Egy olyan városban, ahol senkinek sem volt saját órája, a köztéri óra volt az az infrastruktúra, amely a napot megszervezte.
Az előcsarnokban őrzik a gegantsokat, a kartonból és fából készült óriásokat, amelyek az ünnepeken táncolni vonulnak ki, és S'Àligát, a sast, amely az úrnapi körmenet élén halad: nagyon szeretett, középkori hagyományú figura.
Ez az ellentét nagyon palmai: a hatalom székhelye a gyomrában őrzi az ünnep óriási játékait. A város legkomolyabb épülete egyben intézményes karneváljának a raktára is.
A homlokzaton végigfutó kőpad áll, saját becenévvel: es banc de s'oli, az olajpad. Palmában azt mondták, hogy azok ültek ott, akiknek semmi dolguk nem volt, és innen született a mallorcai kifejezés, az estar al banc de s'oli, vagyis mesterség és foglalkozás nélkül lenni.
Kihagyhatatlan
Az eresz funkcionális
Három méterre nyúlik ki, hogy megvédje az esőtől a porózus homokkő homlokzatot. A faragás a legkevésbé fontos.
Az órát En Figuerának hívják
Saját neve van. A harangja mondta meg, mikor kell kinyitni a piacot, mikor kell imádkozni és mikor kell hazamenni.
Az óriások itt laknak
Az előcsarnokban őrzik a gegantsokat és S'Àligát, az úrnapi sast. Hatalom és ünnep ugyanabban az épületben.
Es banc de s'oli
A homlokzat padja egy mallorcai kifejezésnek adta a nevét: mesterség és foglalkozás nélkül lenni.
Hogyan illeszkedik a palmai látogatásodba
A Plaza de Cort fölött uralkodik, az óváros közepén, és elkerülhetetlenül elhaladsz előtte. Innen indulnak az utcák a Santa Eulàlia felé, a patiók útvonala felé és a Paseo del Born felé.
A belseje korlátozott időpontokban látogatható, és megéri, ha éppen összejön: az óriásokat őrző előcsarnok mellett látható a díszlépcső és a közgyűlési terem. Előtte érdeklődj, mert a belépés az önkormányzat munkájától függ.
És jegyezd meg az ereszt. Ezt kell megnézni, és ahhoz, hogy jól lásd, át kell kelned a téren, és a túloldalról kell felemelned a fejed.
Gyakori kérdések
Tudtad, hogy a homlokzat kőpadjának ragadványneve van?
Úgy hívják: es banc de s'oli, vagyis az olaj padja. Palmában azt mondták, hogy azok ültek ott, akiknek nem volt semmi dolguk, és innen született a mallorcai kifejezés, az estar al banc de s'oli: mesterség és foglalkozás nélkül lenni. Egy közpad, amelyből kedveskedő gúnynév lett.
