Életnagyságú bronzférfi áll a sarkon, vastag keretes szemüvegben, gyűrött zakóban, olyan arccal, mintha épp egy szellemes mondatot akarna elsütni. 2003 óta áll itt, és a jó rész az a történet, hogyan került egy New York-i filmrendező bronzba Oviedóban.
Dicséret, amelyet a város bronzban viszonzott
2002 októberében Allen a Teatro Campoamorba jött átvenni a művészeti Asztúria Hercege-díjat, és néhány udvariassági mondat helyett elárasztotta dicséretekkel a várost.
Azt mondta, Oviedo elragadó, egzotikus, szép, tiszta, nyugodt város, mintha nem is ebből a világból való volna, mintha nem is létezne. Ez az oviedóiak szívéig hatolt, és a város úgy döntött, hogy bronzba öntve viszonozza a bókot. A szobrot Vicente Santarúa készítette.
És nem maradt a szép szavaknál: évekkel később, 2008-ban Allen visszatért, és itt forgatta a Vicky Cristina Barcelona című filmje egy részét. A történetben a főszereplők néhány napra elszöknek Oviedóba, így a város a saját nevén jelenik meg a vásznon, ami New Yorkon kívül meglehetősen ritka a filmjeiben.
Van egy részlet, amelyet a helyiek nagyon mulatságosnak találnak: ennek a szobornak többször lopták el és törték le a szemüvegét, mint ahányszor meg lehet számolni. Időnként szemüveg nélkül tűnik fel, és pótolni kell, mintha a jó öreg Woody a sok sétálgatásban elhagyná.
Múzeum tető és belépőjegy nélkül
Ez a szobor nincs egyedül: Oviedóban több mint száz szabadtéri szobor van elszórva az utcákon és tereken, többségüket a kilencvenes évektől kezdve állították fel.
Ezért mondják, hogy az óváros tető és belépőjegy nélküli múzeum: sétálsz, és akaratlanul is egyikbe a másik után botlasz. Ez hosszú ideje fenntartott városi politika, és a mennyisége miatt meglehetősen szokatlan.
Sokak számára a leghíresebb Fernando Botero Maternidad című szobra, egy telt bronz nőalak, amely a kilencvenes évek közepe óta hever a Plaza de la Escandalerán, a Campo de San Francisco mellett. Ez az oviedóiak legkedveltebb találkozóhelye.
További kihagyhatatlanok La Regenta a székesegyház előtt, Mafalda a parkbeli padján és a szemtelen Culis Monumentalibus, négy méternyi bronzfenék a színházzal szemben.
Kihagyhatatlan
2003-ban állították fel
Vicente Santarúa műve, miután Allen itt vette át az Asztúria Hercege-díjat.
Egy emlékezetes dicséret miatt
Azt mondta, Oviedo „elragadó, egzotikus, szép, tiszta, nyugodt, mintha nem is ebből a világból való volna”.
És visszajött forgatni
A Vicky Cristina Barcelona című film egy részét 2008-ban, a várossal a saját nevén.
Folyton ellopják a szemüvegét
Időnként szemüveg nélkül tűnik fel, és pótolni kell.
Hogyan illeszkedik az oviedói látogatásodba
A Calle Milicias Nacionalesen áll, nagyon közel a Calle Uríához, néhány percre az óvárostól.
A megálló öt perc: a kötelező fotó, a kezedet a vállára téve, hiszen ezért áll ott, és senki sem haragszik meg érte.
Beleillik a város szoborútvonalába, amelyet jó egy óra alatt végig lehet járni, és amely az egyik legjobb módja annak, hogy műemlékcél nélkül bejárd Oviedót.
Gyakori kérdések
És melyik filmjét forgatta itt?
A Vicky Cristina Barcelona egy részét, 2008-ban. A történetben a főszereplők néhány napra Oviedóba szöknek, így a város a saját nevével jelenik meg a vásznon, ami Allen filmjeiben New Yorkon kívül meglehetősen ritka.
Egyedül van ez a bronz úr?
Távolról sem. Oviedóban több mint száz szabadtéri szobor van elszórva az utcákon és tereken, többségüket a kilencvenes évektől állították fel. Ezért mondják, hogy az óváros tető és belépőjegy nélküli múzeum: sétálsz, és akaratlanul is egyik a másik után kerül az utadba. Tartsd nyitva a szemed, mert ma jó néhánnyal találkozni fogsz.
Melyik a leghíresebb szobor mind közül?
Sokak számára Fernando Botero Anyasága (Maternidad): egy telt bronz nőalak, amely a kilencvenes évek közepe óta fekszik a Plaza de la Escandalerán, a San Francisco park mellett. Ez az oviedóiak találkozóhelye par excellence.
