Alicante védőszentje Bari Szent Miklós, vagyis ugyanaz a IV. századi püspök, akinek a titokban szétosztott ajándékairól szóló híréből évszázadokkal és országokkal később a Télapó lett. A temploma a város legnagyobb temploma, és természetes módon illeszkedik az óváros múzeumait bejáró útvonalba.
A naptár által választott védőszent
A hagyomány szerint egy december 6-án, Szent Miklós napján került a város keresztény kézre Alfonz infáns — a későbbi X. Alfonz, a Bölcs — által, aki templomot emeltetett a nap szentjének tiszteletére. Azóta ő Alicante védőszentje.
Ez a választási mód gyakoribb, mint gondolnád: a spanyol városok védőszentjeinek jó részét egy hódítás, egy győzelem vagy egy járvány végének dátuma alapján jelölték ki. A Santa Bárbara-vár is pontosan ugyanígy kapta a nevét, négy évvel később.
A hódításnak ráadásul politikai háttere is van. 1244-ben Kasztília és az Aragóniai Korona Almizrában megállapodott arról, merre húzódjon a határ a két királyság között, és Alicante egyelőre a kasztíliai oldalra került. Fél évszázaddal később Aragóniához került, és ott is maradt.
Társszékesegyház 1959 óta, és a kerengő
1959-ben a templomot társszékesegyházzá emelték, így a püspöki székhely rangján az orihuelai székesegyházzal osztozik. Ez a forma a XX. századi egyházmegyei átszervezésekből ered, és több spanyol egyházmegyében is előfordul: két székhely, egyetlen püspök.
Az épület 1616 és 1662 között épült herrerai stílusban — abban a szigorú, csupasz klasszicizmusban, amelyet Juan de Herrera az El Escorialban talált ki —, és csaknem negyvenöt méteres kupolája az óváros bármely pontjáról az együttes ismertetőjegye.
A belső ellentét a legmeglepőbb: kívül és a hajóban minden szigorú, tiszta kő, aztán hirtelen feltűnik egy áldoztatókápolna, amely az arany barokk robbanása. Ez a szokásos sorrend: a szigorú XVII. század, amelyhez a XVIII. század buja pompát ad hozzá.
És ne menj el úgy, hogy be ne pillantanál a kerengőbe, amely a nyugalom szigete a belváros közepén, és amelyet sokan kihagynak, mert a hajóból nem látszik. Az óváros kevés csendes helyének egyike.
Kihagyhatatlan
A védőszent a Télapó nagyapja
Bari Szent Miklós, IV. századi püspök, akinek híre arról szólt, hogy titokban ajándékot hagyott a legszegényebbeknek.
Védőszent a dátum alapján
A hagyomány a város bevételét egy december 6-ára, a szent napjára teszi. Ugyanúgy, mint a vár esetében Santa Bárbara.
Társszékesegyház 1959 óta
A püspöki székhelyen Orihuelával osztozik: két székesegyház, egyetlen püspök.
A kerengő nem látszik a hajóból
És az óváros kevés csendes helyének egyike. Sokan kihagyják.
Hogyan illeszkedik a múzeumi útvonaladba
Két percre van a MACA-tól, a kortárs művészeti múzeumtól, amely az Eusebio Sempere által adományozott gyűjteményt őrzi, és a MUBAG-tól, a Gravina-palotában működő szépművészeti múzeumtól.
Egymás után bejárni őket remek kulturális délelőttöt ad: a társszékesegyház, a MACA és a MUBAG háromperces gyalogos körzeten belül van, és a három együtt jó négy évszázadnyi alicantei művészetet fog át, a baroktól a kinetikus művészetig.
A MARQ, a régészeti múzeum, messzebb van, és külön egy egész délelőttöt kíván. A templomba pedig a szertartások idején kívül ingyenes a belépés, így a megálló nem növeli az útvonal költségét.
Gyakori kérdések
Ennek a Szent Miklósnak van köze a Mikuláshoz?
Mindenhez köze van, ő maga az! Bari Szent Miklós nagyjából ezerhétszáz évvel ezelőtt volt püspök a mai Törökország területén, és rendkívül híres volt a nagylelkűségéről: a legenda szerint titokban pénzérméket és ajándékokat hagyott azoknak, akiknek szükségük volt rá. Ebből az ajándékosztó püspökből lett az évszázadok során, Hollandián és az Egyesült Államokon át, a fehér szakállú Santa Claus. Így a városom védőszentje és a karácsonyi ajándékok ura, bármilyen hihetetlen, ugyanaz a személy.
Ki volt az az „Alfonz infáns”, aki meghódította?
Nem más, mint a későbbi X. Alfonz, a Bölcs, a Cantigák és a nagy könyvek királya, aki akkor még Kasztília trónörököse volt. 1244-ben ő és az aragóniai korona Almizrában megegyezett arról, hol húzódjon a két királyság határa, és Alicante egyelőre a kasztíliai oldalra került. Különös, nem?, hogy az ember, aki a védőszentünket adta, kasztíliai volt, amikor mi végül valenciaiak lettünk. Azoknak a huzavonás évszázadoknak a dolgai.
