Plaza del Val és a Mercado del Val
A város gasztronómiai köldöke: délelőtt termelői piac, délután és este pultok sora. Felújították, és 2016-ban nyitották meg újra.

Egy város saját országos tapasversennyel, fatüzelésű kemencében sült lechazóval, és a Ribera, a Rueda, a Toro meg a Cigales egy kőhajításnyira.
🎧 A(z) A Pasaje Gutiérrez, a Pisuerga és a tapas útvonalonValladolidban nehezen felülmúlható párosítás találkozik: Spanyolország egyik legjobb tapaskultúrája, egy országos versennyel, amely jól érezhetően megemelte az átlagszínvonalat, és négy eredetvédett borvidék kevesebb mint egy órára a központtól.
A középpont a plaza del Val, 1878-1882-ből való vas- és üvegcsarnokával, amely 2016-ban nyílt meg újra, félig hagyományos piacként, félig pultokkal teli vendéglátóhelyként.
Körülötte, a Plaza Mayor és a plaza de la Rinconada felé vezető utcákban, bárok tucatjai sorakoznak. Tömör útvonal, amelyet öt perc alatt végig lehet járni, kimeríteni viszont egy egész éjszaka kell.
Valladolidot a szerzői tapas színvonala emeli ki. Az Országos Pincho- és Tapasversenyt (Concurso Nacional de Pinchos y Tapas) évtizedek óta itt rendezik, és arra sarkallta a bárokat, hogy technikailag nagyon kidolgozott ötletekkel versenyezzenek, ne csak tortillás pinchóval.
Az eredmény magas átlagszínvonal és egyfajta helyi megszállottság az újítás iránt. Érdemes megkérdezni, melyik a ház tapasa: szinte minden bárnak van egy, amellyel versenyre is benevezett.
A város gasztronómiai köldöke: délelőtt termelői piac, délután és este pultok sora. Felújították, és 2016-ban nyitották meg újra.
Az árkádok alatt kávézók és teraszok sorakoznak, körülötte pedig indul a tapasútvonal. Minden valladolidi este kiindulópontja.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Valladolid városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) A Pasaje Gutiérrez, a Pisuerga és a tapas gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →A fő fogás a sült lechazo: churra fajtájú szopós bárány, oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, fatüzelésű kemencében, cserépedényben sütve, alig valamivel többel, mint víz és só. Ez a nagy kasztíliai sütőházak konyhája.
A szopós malac versenyez vele, főleg a Segovia-Valladolid tengelyen, és itt is nagyon jól készítik. A tartomány sütőházai (asadores) valóságos intézmények, és megérik az utat.
Kanalas ételnek ott a kasztíliai leves – kenyér, fokhagyma, pirospaprika, buggyantott tojás – és a hüvelyesekből főtt raguk. Az alapanyagok közül pedig a kasztíliai juhsajt, a véres hurka és a felvágottak.
A zöldség sem marad le: a Tudela de Duero környéki spárga és a palenciai hagyma a közelben terem, és szezonban minden étlapon felbukkan.
Desszertnek a sajt mellett a kolostori édességek: a városnak egykor kolostorok tucatjai voltak, és több közülük ma is árulja süteményeit a forgóablakon (torno) át.
A Ribera del Duero délen kezdődik, Peñafiel és Aranda környékén, tempranillóval – helyi nevén tinta del país – és nagy szerkezetű borokkal. A négy közül nemzetközileg ez a legismertebb eredetvédett borvidék.
A Rueda délnyugatra fekszik, verdejóval: illatos, friss fehérborokkal, amelyek három évtized alatt az ismeretlenségből Spanyolország összes borlapjára eljutottak.
A Toro nyugatra van, Zamora tartományban, hatalmas erejű és koncentrációjú vörösborokkal. A Cigales pedig, közvetlenül a várostól északra, a legkisebb, és a vidék klasszikus rozéit adja.
Ez a sűrűség kivételes: négy jelentős eredetvédett borvidék egy tartományi főváros körül, mind bejárható félnapos kirándulással. Peñafiel, a várában berendezett bormúzeummal, a legteljesebb úti cél.
Evés után a séta a természetes folytatás: a Plaza Mayor és árkádjai, a Campo Grande a pávákkal, vagy a folyóparti sétány egészen a folyami strandig.
Az ebéd utáni séta helye: tizenegy és fél hektárnyi kert tóval, vízeséssel és a mókusok között szabadon járkáló pávákkal.
Homokos strand Kasztília szívében, több száz kilométerre a tengertől. 1951-ben született, és a folyó minden télen elviszi.
Kétségtelenül a legjobbak között vannak. Az Országos Pincho- és Tapasversenyt évtizedek óta itt rendezik, és arra sarkallta a bárokat, hogy technikailag nagyon kidolgozott ötletekkel versenyezzenek. Az eredmény magas átlagszínvonal és egyfajta helyi megszállottság az újítás iránt.
A középpont a plaza del Val, 1878-1882-ből való vas- és üvegcsarnokával, valamint a környező utcák a Plaza Mayor és a plaza de la Rinconada felé. Tömör útvonal, amelyet öt perc alatt végig lehet járni, kimeríteni viszont egy egész éjszakába is beletelhet.
Churra fajtájú szopós bárány, oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, fatüzelésű kemencében, cserépedényben sütve, alig valamivel többel, mint víz és só. Ez a nagy kasztíliai sütőházak konyhája, és a tartomány sütőházai olyan intézmények, amelyek megérik az utat.
Négy, kevesebb mint egy órára: délen a Ribera del Duero, tempranillóval; délnyugaton a Rueda, verdejóval; nyugaton a Toro, nagyon erőteljes vörösborokkal; és közvetlenül északra a Cigales, a vidék klasszikus rozéival. Valószínűleg ez a legnagyobb sűrűsödés egy spanyol tartományi főváros körül.
Ha vöröset, Ribera del Duerót vagy Torót. Ha fehéret, ruedai verdejót, amely három évtized alatt az ismeretlenségből Spanyolország összes borlapjára eljutott. És ha a leghelyibb gesztust keresed, egy Cigales-i rozét, a legkisebb és a városhoz legközelebbi borvidékről.
Nagyon, és a legteljesebb úti cél Peñafiel, mintegy ötven kilométerre: várában működik a Tartományi Bormúzeum (Museo Provincial del Vino), a településnek pedig rendkívüli a plaza del Coso nevű tere, fa erkélyes házakkal. Autóval fél nap alatt megjárható.
Kasztíliai levest kenyérből, fokhagymából és pirospaprikából, buggyantott tojással; hüvelyesekből főtt ragukat; kasztíliai juhsajtot; véres hurkát és felvágottakat. És idényzöldséget, a közeli Tudela de Duero környéki spárgával. Desszertnek kolostori édességet, mert a városban kolostorok tucatjai voltak, és több ma is árul süteményt.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Valladolid városát offline, amikor csak akarod.

Olvass tovább


