Homokos strand törölközőkkel és napernyőkkel, Kasztília szívében, több száz kilométerre a tengertől. Ez Valladolid folyóparti strandja, a Pisuerga partján elnyúlva, és a története a puszta makacsságé: a folyó minden télen elviszi, a város pedig minden tavasszal újra megépíti.
Egy szeszély a folyóparton
1951 nyarán született, szerény kis strandként, ahová az emberek lejártak felfrissülni, és a siker olyan elsöprő volt, hogy az ötvenes és hatvanas években emberek ezrei jöttek ide eltölteni a napot, mintha a tengerpartra mennének, ki sem mozdulva otthonról.
Mindezt a maga összefüggésében kell érteni: az ötvenes évek Spanyolországában a tengerhez utazni nagyon keveseknek megengedhető luxus volt. Egy városi strand, ahová gyalog le lehetett jutni, a legtöbbek számára egyszerűen a nyaralás egyetlen formája volt.
A folyó minden évben elsodorja az őszi és téli áradásokkal, a város pedig minden tavasszal újra homokot hord ide, és újjáépíti. Sok valladolidi számára a strandjáról való lemondás egy darabka gyerekkorról való lemondást jelentene.
A nevét az eperfákról (moreras) kapta, azokról a fákról, amelyek árnyékot adtak a parti sétánynak, és évszázadokon át betöltötték a városnak ezt a részét.
Az eperfák és a selyemhernyók
Az eperfáknak különös múltjuk van: a leveleikkel táplálkozik a selyemhernyó, és a XVIII. századi Spanyolországban sok helyen ültettek eperfát, hogy megpróbáljanak saját selymet előállítani, és ne függjenek a behozataltól.
Az a felvilágosult, nemzeti selyemhernyó-tenyésztési terv szinte mindenhol kudarcot vallott, de fél Spanyolországban eperfákat hagyott maga után, ezen a partszakaszon is. Ami itt igazán felvirágzott, az az árnyék volt, nem a selyem.
A strandról nyílik a város egyik legszebb látképe, a vízzel, a fákkal és a háttérben a régi sziluettel. Ez a legjobb hely ahhoz, hogy Valladolidot önmagán kívülről nézd.
Az augusztusi hangulat pedig pontosan olyan, amilyenre számítasz: pancsolás, gyerekzsivaj, naptejszag, és mellette a szelíden folyó víz. Elbűvölő anomália a fennsík kellős közepén.
Kihagyhatatlan
Strand 400 km-re a tengertől
1951 nyarán született, és a hatvanas években naponta emberek ezreit fogadta.
A folyó minden télen elviszi
A város pedig minden tavasszal makacsul újjáépíti, friss homokkal.
A neve az eperfákból ered
A fák, amelyek évszázadokon át árnyékot adtak a parti sétánynak.
Selyem miatt ültették őket
A leveleikkel táplálkozik a selyemhernyó. A XVIII. századi felvilágosult terv kudarcot vallott, de az árnyék megmaradt.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
A Pisuerga partján fekszik, néhány percre a Puente Mayortól és a történelmi belvárostól.
A megálló húsz perc séta, vagy fél nap, ha nyáron fürdőruhával érkezel. Szabadon látogatható.
A folyó menti útvonal zárásaként illik a látogatásba; ez az útvonal a plaza del Valtól ereszkedik le a parti sétányon.
Gyakori kérdések
És azok az eperfák, amelyek a nevét adják?
Igazi eperfák, az a sűrű árnyékot adó, sötét termésű fa. És különös múltjuk van: a leveleiken él a selyemhernyó, és a XVIII. századi Spanyolországban sok helyen ültettek eperfákat, hogy megpróbáljanak saját selymet előállítani. Itt, a Pisuerga partján igazán az árnyékuk virágzott fel, és a sok egymás melletti eperfáról örökre ezt a nevet kapta ez a lehetetlen strand Kasztília közepén.
