Valladolid nagy útkereszteződése, ahol egyszerre öt utca torkollik, és középen a szökőkút vize csobog. Nem mindig hívták így: évszázadokon át ez volt a Puerta del Campo, a városból a puszta határba vezető kijárat, és itt állt a vérpad.
A Puerta del Campo
Itt vonultak be a királyok látogatásaikkor, itt tartottak katonai díszszemléket, és itt végezték ki nyilvánosan, minden cicoma nélkül, az elítélteket is. Mindez ezeken a kőlapokon történt.
Ez a kettős szerep – ünnepélyes kapu és kivégzőhely – az ancien régime városaiban szokásos volt: a főbejárat egyszerre szolgált a király fogadására és a büntetés közszemlére tételére, és mindkettő a hatalom üzenete volt.
A mai név José Zorrillától származik, a romantikus költőtől, aki 1817-ben Valladolidban született, és megírta a Don Juan Tenoriót, amelyet fél Spanyolország ma is elszaval minden évben halottak napjának éjszakáján. Amikor 1893-ban meghalt, a város átkeresztelte ezt a teret.
És itt az irónia: Zorrilla alig néhány hét alatt írta meg a Don Juan Tenoriót, valamikor 1844 táján, és a jogokat fillérekért eladta a kiadójának. A mű színházi jelenséggé vált, amely ma is megtölti a termeket, ő pedig egy vasat sem látott belőle.
Halotti maszk alapján készült szobor
A teret uraló bronzszobrot, amely a szavaló költőt ábrázolja, kezében egy papírlappal, Aurelio Carretero szobrász alkotta, és 1900-ban avatták fel.
És itt a részlet, amelyet szinte senki sem ismer: hogy eltalálja a hasonlóságot, Carretero a költő halálakor levett maszkból dolgozott, abból az öntőformából, amelyet már élettelen arcáról vettek. Ezért olyan valósághű az arc.
Zorrilla életében is híres volt: 1889-ben Granadában, az Alhambrán belül ünnepélyesen nemzeti költővé koronázták, babérkoszorúval és minden elképzelhető pompával, ami Spanyolországban szinte példátlan megtiszteltetés volt. A szomorú az ellentét: elhalmozták kitüntetésekkel, de mindig szűkében volt a pénznek.
A középen bugyogó szökőkutat 1999-ben állították fel, és titkot rejt: alatta, évekkel később kiásva, hatalmas mélygarázs húzódik.
Kihagyhatatlan
Ez volt a Puerta del Campo
A város kijárata. Itt vonultak be a királyok, és itt állt a vérpad.
A név egy költőé
José Zorrilla, aki 1817-ben Valladolidban született, a Don Juan Tenorio szerzője.
Fillérekért eladta a Don Juant
Néhány hét alatt írta meg 1844-ben, és átengedte a jogokat. Abból a sikerből sosem kapott pénzt.
Az arc halotti öntőformáról készült
Carretero a halálakor levett maszkból dolgozott. Ezért olyan valósághű.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
Ez a város csomópontja: itt fut össze a Campo Grande, az Acera de Recoletos, valamint a történelmi belváros és a Plaza Mayor felé vezető utcák.
A megálló tíz-tizenöt perc. Nagy forgalmú tér, ezért átkeléskor vigyázni kell.
Innen indul a XIX. századi Valladolid útvonala: a park, az Acera az úri homlokzataival és az Academia de Caballería.
Gyakori kérdések
És meggazdagodott abból a Don Juanból?
Hát, ne hidd, és ez a szomorú. Zorrilla alig néhány hét alatt írta meg a Don Juan Tenoriót, valamikor 1844-ben, és fillérekért eladta a jogokat a kiadójának. A mű színházi jelenséggé vált, amely ma is egész termeket tölt meg, de neki egy vasa sem jutott abból a dicsőségből. Ő maga panaszkodott rá csípős humorral az emlékirataiban: megalkotta a spanyol színház legnagyobb sikerét, és úgy halt meg, hogy egy fillért sem látott belőle.
Életében híres lett?
De még mennyire. 1889-ben Granadában, az Alhambrán belül ünnepélyesen nemzeti költővé koronázták, babérkoszorúval és minden elképzelhető pompával, ami Spanyolországban szinte példátlan megtiszteltetés volt. A szép, és egyben szomorú is, a kontraszt: kívül kitüntetésekkel elhalmozva, belül mindig szűkében a pénznek. Ő volt az utolsó nagy romantikus költő, aki fejből szavalt, és egész színháznyi egyszerű embert ríkatott meg.
