Piramis alakú kő- és bronzemlékmű, a csúcsán Kolumbusz Kristóffal, aki mereven a sétány túlsó vége felé néz. És a története regénybe illő: ezt a szobrot nem Valladolidnak szánták, hanem arra, hogy Havanna főterét uralja.
Egy emlékmű, amely gazdátlanul maradt
Antonio Susillo faragta, és 1891-ben fejezte be, Kuba megrendelésére, amely akkor még spanyol volt. Amikor Spanyolország 1898-ban elvesztette a szigetet, az emlékmű rendeltetési hely nélkül maradt, és visszatért a Félszigetre.
A kormány ekkor úgy döntött, hogy Valladolidnak ajándékozza, annak a városnak, ahol a tengerész 1506-ban meghalt, szegényen és perekbe bonyolódva. Az alapkövet 1903-ban egy egészen fiatal király, XIII. Alfonz tette le, és 1905-ben avatták fel.
XIII. Alfonz a születése napjától fogva király volt, 1886-tól: az apja néhány hónappal korábban meghalt, így már koronásként jött a világra, és nagykorúságáig az anyja kormányzott régensként. Amikor idejött, tizenhét éves volt.
A szobrász élete akár egy sötét krimi: Antonio Susillo, a rendkívül tehetséges sevillai művész, akit a jó társaság a tenyerén hordozott, 1896-ban, alig valamivel negyvenévesen, tönkremenve és meggyötörten főbe lőtte magát. Nem érte meg, hogy a művét felállítsák.
Négy dombormű és négy allegória
Figyeld meg a talapzatot: négy bronz dombormű meséli el a tengerész életének epizódjait, a sarkokon pedig négy nagy alak jelképezi a Tanulmányt, a Hajózástudományt, a Bátorságot és a Történelmet.
Ez az ikonográfiai program tiszta XIX. század: a felfedezés dicsőítése tudományos és hősi tettként, a később érkező kritikai olvasatok egyike nélkül.
Kolumbusz ebben a városban halt meg, ezért Valladolid tartozott neki egy tisztelgéssel. A csontjai azonban nem maradtak nyugton: innen Sevillába, aztán Santo Domingóba, onnan Havannába, és amikor Kuba elveszett, ismét Sevillába kerültek, ahol ma a székesegyházban nyugszanak.
Vagyis: Kolumbusz földi maradványai ugyanazt a hazafelé vezető utat tették meg, mint ez az emlékmű, és ugyanazon okból. Kuba 1898-as elvesztése egyszerre hozta haza az embert és a szobrát.
Kihagyhatatlan
Havannába szánták
Antonio Susillo faragta 1891-ben a kubai főváros főterére.
1898-ban gazdátlan maradt
Kuba elvesztésével visszatért a Félszigetre, és a kormány Valladolidnak ajándékozta.
Egy tizenhét éves király tette le az alapkövét
XIII. Alfonz 1903-ban tette le az alapkövet. Születése napjától király volt.
A szobrász nem látta felállítva
Susillo 1896-ban vetett véget az életének, tönkremenve, alig valamivel negyvenévesen.
Hogyan illeszkedik a valladolidi látogatásodba
A Campo Grandéban áll, a központ nagy parkjában, a sétány végén, néhány percre a plaza de Zorrillától.
A megálló tíz perc: körbejárod, és elolvasod a domborműveket. Közterület, bármikor megközelíthető.
A város másik tisztelgése a tengerész előtt a Casa Museo de Colón, néhány percre innen, ahol a négy út története négy szintre elosztva látható.
Gyakori kérdések
Akkor hol van eltemetve Kolumbusz?
Ez a hihetetlen: a csontjai soha nem maradtak nyugton. Először magának a városnak egy kolostorában temették el; évekkel később Sevillába vitték, aztán átkelt az óceánon Santo Domingóig, onnan Havannába került, és amikor Kuba elveszett, ismét visszatért Sevillába, ahol ma a székesegyházban nyugszik. Jó néhány temetés és egy óceán közöttük. És még mindig vannak, akik vitatják, hogy tényleg mind az ő csontjai-e.
Ki volt a szobor szobrásza?
Antonio Susillo, egy hatalmas tehetségű sevillai, akinek élete egy krimibe illett. Kora egyik nagy szobrásza volt, akit a jobb társaság dédelgetett, de tragikus véget ért: 1896-ban főbe lőtte magát, alig valamivel negyven év fölött, tönkremenve és meggyötörten. Vagyis ez a nagyon ünnepélyes Kolumbusz egy olyan művész kezéből került ki, aki nem érte meg, hogy lássa állni az emlékművet: 1905-ben avatták fel. A kő tovább él, mint aki faragja.
Miért volt olyan fiatal a király, aki felavatta?
Mert XIII. Alfonz a születése napjától fogva király volt, 1886-tól. Az apja néhány hónappal azelőtt halt meg, hogy ő világra jött, így már megkoronázva érkezett az életbe, és nagykorúságáig az anyja kormányzott régensként. Amikor 1903-ban idejött letenni az alapkövet, mindössze tizenhét éves volt, egy suhanc. Képzeld el a jelenetet: fél Valladolid nézi, ahogy egy szinte kamasz király elnököl egy ilyen ünnepségen.
