Seville · Látnivalók

Az egykori Királyi Dohánygyár

La antigua Real Fábrica de Tabacos

Palotának látszik, pedig gyár volt: világos kőből emelt épület, amely egész háztömbökön át húzódik, várárokkal, híddal, kápolnával, istállókkal, sőt saját börtönnel. A XVIII. századi Real Fábrica de Tabacos, a királyi dohánygyár Európa egyik legnagyobb ipari épülete volt, és csarnokaiban nők ezrei dolgoztak: Sevilla szivarsodró asszonyai, a cigarreras. Innen indult ráadásul a legismertebb alak is, akit ez a város a világnak adott: Carmen. Ma a Sevillai Egyetem székhelye, és az udvaraiba szabadon be lehet menni.

Gyár várárokkal, mint egy vár

Az építkezés az egész XVIII. századon át elhúzódott, előbb Ignacio Sala, majd Sebastián van der Borcht vezetésével, és sokáig azt mondták, hogy El Escorial után ez Spanyolország második legnagyobb épülete. Belül munkacsarnokok, lakások, a dohánymalmokat hajtó öszvérek istállói, kápolna, börtön és egy fegyvertér volt.

A várárok és az őrbódék nem díszek. A dohány a Korona monopóliuma és egyik legnagyobb bevételi forrása volt, így a gyárat erődként építették fel: híddal, őrökkel és kijárati motozással, hogy megfékezzék a lopást és a csempészetet. A munkásnőket a műszak végén megmotozták.

A XIX. században szivarsodrók ezrei dolgoztak itt, többségükben nők, saját fizetéssel, egy olyan korban, amikor szinte egyetlen nőnek sem volt ilyen. Harcias és szervezett hírnevük nem közhely volt: sztrájkokat és zendüléseket vezettek, és Spanyolország első női munkástömegei közé tartoztak.

Carmen ezekből a csarnokokból lépett ki

1845-ben a francia író, Prosper Mérimée kisregényt jelentetett meg, amely Sevillában játszódott, és főhőse ennek a gyárnak egy szivarsodró munkásnője volt: szabad, szenvedélyes, és esze ágában sem volt senkinek engedelmeskedni. Harminc évvel később Georges Bizet operát írt belőle, és ma a Carmen valószínűleg a bolygó legtöbbet játszott operája.

Az 1875-ös párizsi bemutató hangos kudarc volt: a közönséget megbotránkoztatta egy főhősnő, aki dohányzott, maga választott, és nem bánta meg. A kritika darabokra szedte. Bizet három hónappal később meghalt, és nem érte meg, hogy műve egyetemes jelenséggé váljon.

Az alak kívülről kitalált francia lelemény, a romantikus Spanyolország összes közhelyével megrakva. De itt bent született, és valahányszor felmegy a függöny a Carmen előtt Tokióban vagy New Yorkban, a háttérben ez az épület szól.

Kihagyhatatlan

A várárok és a híd

Megerősített gyár, mert a dohány királyi monopólium volt, és annyit ért, mint az arany.

A szivarsodró asszonyok

Nők ezrei saját fizetéssel a XIX. században, Spanyolország egyik első női munkástömege.

Carmen eredete

Mérimée itt találta ki 1845-ben, Bizet pedig 1875-ben tette egyetemessé, egy katasztrofális bemutató után.

A nyitott udvarok

Szabad belépés egyetemi nyitvatartási időben. Szinte senki, aki elhalad előtte, nem tudja, hogy bemehet.

Hogyan illeszkedik a sevillai látogatásodba

A Puerta de Jerez és a Parque de María Luisa között áll, öt percre a Plaza de Españától és tízre a székesegyháztól. Ez a természetes átmenet a műemlékes belváros és a park között.

Az udvarokba egyetemi nyitvatartási időben ingyenesen be lehet menni. A főudvar a szökőkúttal és a belső homlokzattal a leglenyűgözőbb, és megéri bekukkantani az egykori kápolnába is. Ne feledd, hogy működő egyetemi kar: órák, vizsgák és diákok vannak, az oktatási részek pedig nem látogathatók.

Pontosan szemben áll a Palacio de San Telmo, ma az andalúziai regionális kormány elnökségének székhelye, Leonardo de Figueroa látványos barokk kapuzatával. Rendszerint nem látogatható, de az utcáról is látszik, és a város egyik legszebb homlokzata.

Gyakori kérdések

Miért volt egy gyárnak vizesárka, mint egy várnak?

Mert itt bent nem akármivel dolgoztak: a dohányt dolgozták fel, a dohány pedig a korona monopóliuma volt, vagyis színarany a király kincstárának. Ennyi összegyűlt gazdagság mellett a gyárat erődként építették fel, vizesárokkal, híddal és őrökkel, hogy megakadályozzák a lopást és a csempészetet. A dohánygyári munkásnőket kifelé menet megmotozták, nehogy egy levél a ruhájuk közé rejtve kicsússzon. Palota, igen, de az utolsó zugáig őrzött palota.

A Carmen opera kezdettől fogva sikert aratott?

Nos, nem, épp ellenkezőleg. Amikor Bizet 1875-ben Párizsban bemutatta a „Carmen” című operát, megbotránkoztatta a közönséget: egy ennyire szabad és szenvedélyes főhősnő, aki dohányzott és maga döntött, túl merésznek számított abban a korban. A kritika borzalmasan bánt vele. És a legszomorúbb: Bizet mindössze három hónappal később meghalt, harminchat évesen, abban a hitben, hogy kudarcot vallott. Sosem tudta meg, hogy a Carmenje az egész világ egyik legtöbbet játszott operája lesz.

Tényleg olyan hatalmas, amilyennek látszik?

Még annál is nagyobb. Sokáig azt mondták, hogy Spanyolország második legnagyobb épülete, csak az El Escorial-i kolostor előzi meg. Gondold el, hogy itt bent sokkal több volt, mint munkacsarnokok: lakások, istállók az öszvéreknek, amelyek a dohánymalmokat hajtották, sőt még egy fegyveres udvar is. Szinte egyetlen dolognak szentelt, fallal körülvett város volt. Ezért amikor ma benézel az udvarára, nehéz elhinni, hogy mindez végső soron egy gyár volt.

Fedezd fel Seville városát, és hallgasd a saját tempódban

Járd be helyi idegenvezetőkkel, a saját tempódban és offline.

Viavoy alkalmazás

További helyek: Seville

Az Oroszlánok kútja

Giralda

Las Setas

A tartományok 48 padja

Az Expo 29 pavilonjai

Elcano-emlékmű és búcsú