Fagalériák, faragott erkélyek és egy krém és okker közötti szín, amely mintha egy másik korból való lenne. Ez a Kanári-szigetek legrégebbi, ma is működő szállodája, amelyet 1890 januárjában nyitottak meg angol tőkével, és története maga a turizmus története ezeken a szigeteken.
Az angol telelők
A Puerto de la Luz fellendülésének csúcsán nyílt meg, amelynek építése 1883-ban kezdődött. A brit szénszállító hajókkal az első viktoriánus utazók is megérkeztek, és szállás kellett nekik.
„Telelőknek” hívták őket: tehetős angolok és észak-európaiak, akik egész szezonokat, néha hónapokat töltöttek itt, menekülve hazájuk hidege és ködje elől. Las Palmast természetes gyógyfürdőként hirdették, és a Côte d’Azurrel vagy Madeirával versengett ezekért a fényűző vendégekért.
Az első épületet James MacLaren tervezte, korában nagyra becsült skót építész, aki a brit Arts and Crafts mozgalomhoz kötődött, amely a kézművességben kereste a szépséget. Nagyon fiatalon, mindössze harminchét évesen halt meg, ugyanabban az évben, amikor a szálloda megnyílt.
A város nagy szalonja
Több mint egy évszázad alatt arisztokraták, írók, államfők és filmcsillagok fordultak meg itt. Ez a szálloda volt a város nagy szalonja, az a hely, ahol Las Palmas a legszebb ünneplőjét öltötte magára.
A mai épület nem pontosan az 1890-es, hanem a harmincas évek rekonstrukciója, amely megőrizte annak a regionalista építészetnek a szellemét, tornyaival, erkélyeivel és udvaraival.
Ezt a nyelvet — amelyet itt neokanárinak neveztek — alkalmazták a Martín-Fernández de la Torre fivérek a néhány méterre lévő Pueblo Canarióban is. Az egész környék ugyanannak a szigeti identitást kereső esztétikai tervnek a része.
Járd körbe lassan: minden galéria, minden csempe, a kert minden pálmafája egy olyan színrevitel része, amelyet arra találtak ki, hogy elbűvölje a látogatót. És százharminc-egynéhány év után is sikerül neki.
Kihagyhatatlan
A Kanári-szigetek legrégebbi szállodája
1890 januárjában nyitották meg angol tőkével, a Puerto de la Luz fellendülésének csúcsán.
Egy skót tervezte
James MacLaren, az Arts and Crafts mozgalom alkotója, aki 37 évesen halt meg, a megnyitás évében.
A „telelők”
Tehetős észak-európaiak, akik egész hónapokat töltöttek itt, menekülve a hideg elől.
Az épület a harmincas évekből való
Rekonstrukció, amely megőrizte a regionalista szellemet: tornyok, erkélyek és udvarok.
Hogyan illeszkedik a Las Palmas-i látogatásodba
A Parque Doramasban van, Ciudad Jardín mellett, a város legelegánsabb részén. Magából a parkból látszik.
A külső megálló tizenöt perc körbesétálva. Működő szálloda, így a belsejét csak akkor látod, ha itt szállsz meg, vagy fogyasztasz a szalonjaiban.
A természetes útvonal a szomszédos Pueblo Canarióval és a Museo Néstorral folytatódik, majd Ciudad Jardín lakónegyedének szívével.
Gyakori kérdések
Ki volt az a skót építész?
James MacLaren, a maga korában nagyra becsült skót építész, aki az Arts and Crafts brit mozgalomhoz kötődött, amely a kézművességben kereste a szépséget. Az érdekes, és kissé szomorú, hogy egészen fiatalon, mindössze harminchét évesen halt meg, ugyanabban az évben, amikor a szálloda megnyílt, 1890-ben. Ez a megbízás így szinte az utolsó munkái egyike maradt, búcsú a tenger túlpartjáról. Amikor felnézel az épületre, gondolj arra, hogy egy túl korán kialudt tehetség áll mögötte.
Kik töltötték meg a szállodát télen?
„Invernantesnek”, vagyis telelőknek hívtuk őket: tehetős angolok és észak-európaiak, akik egész évszakokat, néha hónapokat töltöttek itt, menekülve hazájuk hidege és ködje elől. Las Palmast természetes gyógyfürdőként hirdették, és a Francia Riviérával vagy Madeirával versengett ezekért a luxusvendégekért; Európa egyik első téli üdülőhelye volt. Ez a szálloda volt a főhadiszállásuk: itt reggeliztek, táncoltak, és itt dicsekedtek a barnaságukkal január kellős közepén.
