San Julián de los Prados
Az asztúriai preromán stílus legnagyobb temploma, a IX. század elejéről, Európa legjelentősebb preromán falfestmény-együttesével.

Egy IX. századi udvari művészet, amely semmire sem hasonlít, egy olyan királyság fővárosában, amely kitartott, amikor a félsziget fele al-Andalus volt.
🎧 A(z) Az egyetem, Santullano és a régi Vetusta útvonalon800 körül, amikor a félsziget fele muszlim uralom alatt állt, egy II. Alfonz nevű király kiválasztott egy dombot, és fővárost épített rá. Abból az Asztúriai Királyságból egy sajátos művészet maradt ránk, amelynek nincs párja Európában, és Oviedóban két olyan alkotást őriznek, amely a kontinens egyetlen más pontján sem létezik.
II. (Szűzies) Alfonz több mint ötven évig uralkodott, 791-től 842-ig: ez az egész félszigeti középkor egyik leghosszabb uralkodása. Éppen ez az idő tette lehetővé számára, hogy egy kis településből, ahol egy kolostor és egy apja által emelt templom állt, egész fővárost csináljon.
Azért kapta a „Szűzies” melléknevet, mert sosem nősült meg, és nem hagyott utódot, ami egy középkori királynál rendkívül ritka. Kiválasztotta ezt a dombot, és paloták és templomok együttesét emelte rá, amellyel Oviedót királyi székhellyé tette.
Abból az együttesből kevés maradt állva: a Megváltó (Salvador) templomából lett a székesegyház, amely gótikus; a San Tirso el Real templomot pedig annyiszor építették újjá, hogy csak egyetlen eredeti ablaka maradt meg.
És tőle indult valami más is: a IX. században II. Alfonz személyesen ment el imádkozni Szent Jakab apostol nemrég felfedezett sírjához. Ő volt a történelem első dokumentált zarándoka, útvonala pedig ma a Camino Primitivo, amely 2015 óta a világörökség része.
Az asztúriai preromán stílus legnagyobb temploma, a IX. század elejéről, Európa legjelentősebb preromán falfestmény-együttesével.
Egy IX. századi kút, amely ma is működik: a preromán kor egyetlen fennmaradt közhasználatú világi építménye.
Töltsd le az alkalmazást, és fedezd fel Oviedo városát offline, amikor csak akarod. Járd végig a(z) Az egyetem, Santullano és a régi Vetusta gyalogos útvonalat egy helyi idegenvezetővel a füledben.
Tudj meg többet a Viavoyról →A San Julián de los Prados – az oviedóiaknak Santullano – az asztúriai preromán stílus legnagyobb fennmaradt temploma. II. Alfonz emeltette a IX. század elején, bizalmi építészével, Tiodával.
Kívülről egyszerű és tömör kő, szinte díszítés nélkül. Belül teljes egészében freskók borítják, festett álépítészettel, drapériákkal és geometrikus motívumokkal, és az egész együttesben egyetlen emberi alak sincs.
Az alakok teljes hiánya teszi kivételessé, és ez táplál évtizedek óta vitákat: anikonikus hatás, a római álépítészeti festészet öröksége vagy tudatos teológiai döntés. Nincs egyetértés.
Ami vitathatatlan, az a lépték és az állapot: ez Európa legjelentősebb preromán falfestmény-együttese, és ezért része 1998 óta a világörökségnek. Ráadásul a kereszthajó fölött van egy titkos kamrája, amelynek rendeltetéséről máig vitatkoznak.
A Foncalada olyan, mint egy földre kuporodott kis kápolna, és egy nagyon konkrét ok miatt egyedülálló a világon: ez a preromán kor egyetlen fennmaradt közhasználatú világi építménye.
Abból a korból templomok és némi palotamaradvány jutott el hozzánk, mert ezeket az épületeket tartotta a hatalom a kőre méltónak. Egy közönséges embereknek vizet adó középítménynek, amely fennmaradt és működik, nincs párja a preromán korban.
A IX. században emelték egy természetes forrás fölé, a történészek többsége szerint II. (Szűzies) Alfonz idején, bár van, aki III. (Nagy) Alfonznak tulajdonítja. A városfalakon kívül állt, a régi út mellett, hogy ihassanak belőle az Oviedóba érkező vándorok.
Belevésték a Cruz de la Victoriát, a Győzelem Keresztjét az alfa és az ómega betűvel, valamint egy latin feliratot, amely nagyjából ezt mondja: „ezzel a jellel védetik a jámbor, ezzel a jellel győzetik le az ellenség”. Egyszerre volt kút és talizmán.
Az eredeti, aranyból és drágakövekből készült keresztet, amelyet 908 körül maga III. Alfonz rendelt meg, a székesegyház Cámara Santájában őrzik. Ma ez Asztúria zászlajának és címerének jelképe.
A Cámara Santájában őrzik a Cruz de la Victoriát, az Angyalok Keresztjét és az Arca Santát. 1934-ben felrobbantották őket, és a darabokból állították helyre.
Már nem létező preromán épületek domborműveit és kőrácsait őrzi. A belépés ingyenes, és abban a kolostorban van, ahol a város 761-ben megszületett.
Az Asztúriai Királyság udvari művészete a VIII. és a X. század között, amely akkor bontakozott ki, amikor a félsziget fele muszlim uralom alatt állt. Sajátos stílus, pontos megfelelője nincs Európában, egyedi szerkezeti és díszítési megoldásokkal. Fő műemlékei a világörökség részei.
Ez a nagy kérdés, és nincs egyetértés. Felvetették az anikonikus hatást, a római álépítészeti festészet közvetlen örökségét vagy II. Alfonz udvarának tudatos teológiai döntését. Épületeket, drapériákat és geometrikus motívumokat festettek, és egyetlen ember sem jelenik meg.
Mert ez a preromán kor egyetlen fennmaradt közhasználatú világi építménye. Abból a korból templomok és némi palotamaradvány jutott el hozzánk, de egy közönséges embereknek vizet adó középítménynek, amely fennmaradt és ma is működik, nincs párja a preromán korban.
A király, aki Oviedót az Asztúriai Királyság fővárosává tette. Több mint ötven évig uralkodott, 791-től 842-ig, ami a félszigeti középkor egyik leghosszabb uralkodása, és ez az idő lehetővé tette számára, hogy egy egész fővárost felépítsen. Azért kapta a „Szűzies” melléknevet, mert sosem nősült meg, és nem hagyott utódot.
Igen, az első dokumentált. A IX. században II. Alfonz személyesen ment el Oviedóból imádkozni az apostol nemrég felfedezett sírjához. Útvonalát ma Camino Primitivónak hívják, ez a legrégebbi mind közül, és 2015-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára, az északi Szent Jakab-utak (Caminos del Norte) részeként.
Egy aranyból és drágakövekből készült ékszer, amelyet 908 körül III. (Nagy) Alfonz rendelt meg, és a székesegyház Cámara Santájában őriznek. Ma ez Asztúria zászlajának és címerének jelképe, rajza pedig a Foncalada kövébe vésve is megjelenik, a víz védő talizmánjaként.
A Naranco-hegyen, a város szélén áll a Santa María del Naranco és a San Miguel de Lillo, a stílus két ékköve, szintén a világörökség része, kilátással Oviedóra. Busszal vagy egy hosszú, emelkedős sétával lehet odajutni, és érdemes rájuk szánni egy fél napot.
Töltsd le a Viavoyt, és járd be Oviedo városát offline, amikor csak akarod.

Olvass tovább


