1513-ban kezdték el és 1733-ban fejezték be, és ez az adat szinte mindent megmagyaráz: amikor Itália már csaknem egy évszázada reneszánsz stílusban épített, Salamanca gótikus székesegyház emelése mellett döntött. Spanyolország utolsó gótikus székesegyházai közé tartozik és az egyik legnagyobb, csaknem száz méteres toronnyal, amely már az országútról látszik, mielőtt a városba érnél.
Megkésett gótika, szándékosan
Az alaprajzot Juan Gil de Hontañón készítette, és fia, Rodrigo folytatta: ugyanaz a család, amely ugyanezzel a felfogással a segoviai székesegyházat is felépítette. A gótika választása 1513-ban nem tudatlanság volt, hanem döntés: ezt tartották a székesegyházhoz illő stílusnak, a reneszánszot pedig még a paloták ügyének tekintették.
Az eredmény három jelentős magasságú hajó, nagyon kidolgozott, csillagokba futó bordákkal tagolt keresztboltozatok, és olyan tágasság, amely más nagy székesegyházak után is lenyűgöz. A kupolát és a tornyot már barokk stílusban fejezték be, két évszázaddal a kezdés után.
A főhomlokzat, a Puerta de Ramosé, az utolsó centiméterig kifaragott plateresco felület a passió jeleneteivel, medalionokkal, és olyan díszítősűrűséggel, amelyen nehéz megpihentetni a tekintetet. A spanyol XVI. század egyik nagy kapuzata.
Az űrhajós
A Puerta de Ramos egyik archivoltján szkafanderes űrhajós látható, a közelében pedig egy fagylaltot evő démon vagy sárkány. Nem prófétai üzenetek és nem megmagyarázhatatlan rendellenességek: Miguel Romero kőfaragó faragta őket az 1992-es restaurálás során.
Ez régi, teljesen elfogadott céhes hagyomány. Amikor egy történelmi épületet restaurálnak, a kőfaragók egy felismerhető, kortárs elem beillesztésével jelölik meg beavatkozásukat, hogy öt évszázad múlva is tudni lehessen, melyik rész eredeti és melyiket készítették újra. A XVI. században egy bika, a XX. században egy űrhajós.
A felfedezés az internettel vált népszerűvé, és ma ezt keresik a legtöbben az egész székesegyházban, olyannyira, hogy meg kell mutatni a pontos helyét, mert elég magasan van, és nem szembetűnő. A térre néző kapuzaton van, bal oldalon.
Kihagyhatatlan
Gótikus a XVIII. században
1513-ban kezdték és 1733-ban fejezték be. A gótika választása akkor döntés volt, nem lemaradás.
Az űrhajós 1992-es
Miguel Romero kőfaragó faragta egy restaurálás során. Ez a céhes kézjegy, amely megkülönbözteti az újraépítettet az eredetitől.
A földrengés nyoma
Az 1755-ös lisszaboni földrengés megrepesztette a tornyot, és tömörebbé kellett tenni az alapját. Ezért vastagabb a tervezettnél.
Közös fal a régivel
Két teljes, különböző korú székesegyház, amelyek egyetlen épületként működnek. Spanyolországban nincs még egy ilyen eset.
Hogyan illeszkedik a salamancai látogatásodba
Egybeépült a Catedral Viejával, amellyel közös fala és bejárata van, és ez valószínűleg Spanyolország legkülönlegesebb székesegyház-együttese: két teljes, különböző korú székesegyház, amelyek egyetlen épületként működnek. A belépő mindkettőre érvényes.
A látogatáshoz hozzávehető az Ieronimus is, a tornyokon és a felső galériákon át vezető útvonal, amelyért külön kell fizetni, és amely a város egyik legjobb élménye. A közelben áll a Palacio de Anaya és az egyetemi épületegyüttes is.
Számolj egy órával a két székesegyházra, és még egy órával, ha az Ieronimust is bejárod. És keresd meg bent az 1755-ös lisszaboni földrengés nyomát, amely megrepesztette a tornyot, és meg kellett erősíteni: ezért masszívabb ma az alapja a tervezettnél.
Gyakori kérdések
Miért ilyen aranyszínű a kő?
Ez a villamayori kő, a város szélén fekvő kőfejtőkből, és van egy gyönyörű trükkje: frissen kibányászva puha, szinte úgy vágható, mint a kenyér, ezért tudták a kőfaragók csipkékkel és filigránokkal megtölteni. A levegőn fokozatosan megkeményedik, és kevés kőhöz hasonlóan ellenálló lesz. A mézszínt a benne lévő vas adja; minél lejjebb száll a nap, annál jobban izzik. Az egész óvárost ebből a kőből építették, ezért nevezik naplementekor az aranyló városnak.
Miért nem bontották le a régit, amikor ezt építették?
Gondold csak végig: az építkezés több mint két évszázadig tartott. Ez alatt az egész idő alatt hol mondták a miséket? Hát a régiben, amely tovább működött székesegyházként, miközben mellette kőről kőre nőtt az új. Amikor végre elkészült, a régi lebontásának már nem volt értelme: hatszáz évet kibírt, ráadásul az új oldalának támasztékául szolgált. Így megmaradt mindkettő, örökre egymáshoz tapadva. Egy rendkívül gyakorlatias megoldás, amely ma olyan ritkaság, amellyel szinte senki más nem büszkélkedhet.
