A név kétszer is hazudik: sem az épület nem olyan régi, sem nem élt itt soha mór király. A nevet a legenda adta neki. Ám amit belül rejt, az valóban rendkívüli, és valószínűleg a legelképesztőbb dolog, amit Rondában láthatsz: egy több mint kétszáz lépcsőfokból álló titkos lépcső, amelyet az élő sziklába vájtak, és amely a háztól egészen a Tajo legaljáig, a folyóig vezet le.
A Mina és Ronda eleste
A XIV. század derekán Abomelic nasrida király egy nagyon konkrét katonai céllal vájatta ki ezt a lépcsőt a sziklafalba: hogy ostrom idején biztosítsa a vízellátást. Ronda a fekvése miatt bevehetetlen, de egy szurdok fölé épült városnak lent van a vize, és ha nem fér hozzá, az erőd használhatatlan.
A rendszer emberláncokkal működött, amelyek bőrtömlőket adtak fel lépcsőfokról lépcsőfokra, éjjel-nappal. A krónikák szerint ezt a munkát leláncolt keresztény foglyok végezték, ezért a Minát a rabszolgák lépcsőjeként is ismerik.
Az 1485-ös ostrom során Cádiz márkijának csapatai elvágták a Minához vezető utat, és víz nélkül Ronda néhány nap alatt elesett, évszázados muszlim uralom után. Vagyis ez a lépcső döntötte el a város sorsát, és az ő kudarca juttatta ellenséges kézre.
A szakadék fölé függesztett kertek
1912-ben Parcent hercegnője Jean Claude Nicolas Forestier francia tájépítészt bízta meg, hogy a szakadék fölé lógó teraszos kerteket alakítson ki. Forestier ugyanaz, aki a sevillai María Luisa parkot formálta meg, és aki párizsi és havannai kerteken is dolgozott: ez egyik kisebb műve, de minden bizonnyal a legszédítőbb.
A teraszok a lejtőt kihasználva lépcsőzetesen sorakoznak, medencékkel, nyírt sövényekkel, csempedíszítéssel és kilátókkal, amelyek egyenesen a mélységre néznek. Innen oldalról látszik a Puente Nuevo, olyan nézőpontból, amelyet a város egyetlen más pontja sem kínál.
Maga a ház neomudéjar, a XX. század elejéről, korábbi maradványokra építve. A teljes útvonal magában foglalja a házat, a kerteket, a Mina bejáratát, a sziklába vájt lépcsőt és a Sala de la Noriát, amely már a kanyon alján, a víz mellett található, és ahol a hőmérséklet szakaszról szakaszra érezhetően csökken.
Kihagyhatatlan
Kétszáz lépcsőfok a sziklában
A XIV. században vájták a sziklafalba, hogy ostromok idején vizet hozzanak fel a folyóból.
Ez a lépcső veszítette el a várost
1485-ben a kasztíliai csapatok elvágták a Minához vezető utat, és víz nélkül Ronda néhány nap alatt elesett.
Forestier kertjei
1912-ben tervezte őket ugyanaz a tájépítész, aki a sevillai María Luisa parkot. Szakadék fölé függesztett teraszok.
A Puente Nuevo oldalról
A kert kilátóiból oldalnézetből látszik a híd, olyan nézőpontból, amelyet Ronda egyetlen más pontja sem kínál.
Hogyan illeszkedik a rondai látogatásodba
Az óvárosban áll: ha a Puente Nuevón átkelve dél felé indulsz, és lemész a Calle Santo Domingón, öt perc alatt odaérsz. Útba esik a Puente Viejo és az arab fürdők felé, ha a lefelé vezető útvonalat járod be.
Belépés előtt tudnod kell, miből áll: a Minában lefelé több mint kétszáz szabálytalan, nedves és csúszós, sziklába vájt lépcsőfok vár, és a visszaút felfelé ugyanilyen hosszú. Mozgáskorlátozottaknak nem való, és jól tapadó cipő kell hozzá.
Számolj jó egy órával a teljes leereszkedéssel és a kertekben tett megállókkal. Ha nem mész le a Minába, már egyedül a kertek is megérik a látogatást a kilátás kedvéért, bár a jegy ára ugyanaz.
Gyakori kérdések
Ki hordta fel a vizet azon a kétszáz lépcsőfokon?
A krónikák szerint láncra vert keresztény foglyok, akik bőrtömlőket cipeltek fokról fokra, emberláncot alkotva, éjjel-nappal. Ezért a vízaknát a rabszolgák lépcsőjeként is ismerik.
Tudtad, hogy aki ezeket a kerteket megtervezte, Sevilla leghíresebb parkját is jegyzi?
Jean Claude Nicolas Forestier francia tájépítész, e teraszok alkotója, ugyanaz volt, aki Sevillában a María Luisa nevű parkot is megformálta, és Párizs meg Havanna kertjein is dolgozott. Ez egy kisebb műve, de minden bizonnyal a legszédítőbb.
