Az abandoibarrai sétány végén egy szögletes, rozsdás lemezekből álló tömb emelkedik, amely olyan, mint egy félig megépült, partra futott hajó. Pontosan ezt akarták az építészei. 1999-ben nyílt meg az Euskalduna hajógyár egykori telkén, amely csaknem egy évszázadon át bocsátott vízre vashajókat, és annak a hajógyárnak az utolsó hajójaként tervezték: egy örökké épülő hajóként.
Az acél, amely szándékosan rozsdásodik
A narancsos felület corténacél, olyan anyag, amely külső rétegében szabályozott módon oxidálódik, és ezzel megvédi magát a további korróziótól. Néhány évnyi időjárás kell ahhoz, hogy elérje ezt az árnyalatot, ezért az épületnek ma olyan színe van, amilyen a megnyitás napján nem volt.
A választás a műszaki mellett költői is. A cortén a nehézipar anyaga, a hajótesteké és a kikötői szerkezeteké, és itt azt jelentette, hogy nem törlik el, ami korábban volt. Bilbao világos kőből is építhetett volna koncerttermet, és szándékosan az ellenkezőjét választotta.
A belső tér végig viszi a hajós utalást: a lépcsők, a járdák és a korlátok egy hajó fedélzeteit és parancsnoki hídjait idézik, a szintek közötti közlekedés ugyanazon logikájával. Federico Soriano és Dolores Palacios tervezte, és 2003-ban a világ legjobb kongresszusi központjának választották.
Ami korábban itt volt
Az Euskalduna hajógyár 1900-tól működött a ríának ezen a pontján, és évtizedekig az acél Bilbaójának jelképe volt. Bezárása, a nyolcvanas évek közepén, egyáltalán nem zajlott békésen: elhúzódó sztrájkok, barikádok és kemény összecsapások voltak a munkások és a rendőrség között ugyanezeken az utcákon.
Ez egy egész nemzedéket megjelölt, és megmagyarázza, miért nem csak építészetként olvassák itt ezt az épületet. Ahol az utolsó hajókat vízre bocsátották, ma szimfonikus zenekar szól, és ez a csere jobban összefoglalja a baszk ipari szerkezetváltást bármely statisztikánál.
Ráadásul megmaradt egy valódi emlék is: a palota mellett megőriztek egy hajógyári darut, a Carolát, a tengerészeti múzeum pedig néhány méterre, a régi szárazdokkokban kapott helyet. Le lehet menni hozzájuk, és látni a pontos helyet, ahol a hajótesteket javították.
Kihagyhatatlan
Corténacél
Szabályozott módon oxidálódik, hogy megvédje önmagát. A mai színe nem az, amilyen a megnyitás napján volt.
A hajógyár utolsó hajója
Az épületet épülő hajónak tervezték, azon a telken, ahol csaknem száz évig bocsátottak vízre hajókat.
Hajóbelső
Lépcsők, járdák és korlátok idézik a fedélzeteket és a parancsnoki hidakat. 2003-ban a világ legjobb kongresszusi központja lett.
A Carola daru
Az épület mellett őrzik, a tengerészeti múzeum szárazdokkjai pedig néhány méterre vannak. A kikötő valódi emlékei.
Hogyan illeszd be a bilbaói látogatásodba
Nyugat felől zárja az abandoibarrai sétányt, tizenöt perc sétára a Guggenheimtől a ría mentén, és ötre a Szépművészeti Múzeumtól a Doña Casilda parkon át.
Önálló látogatásként rövid: kívülről nézhető meg, hacsak nem mész el egy koncertre. A nagyterem a Bilbaói Szimfonikus Zenekar otthona, és első osztályú az akusztikája, így ha az utazásod egybeesik a műsorral, érdemes megnézni.
Ami viszont mindig megéri, az a környezet. Innen látszik az Euskalduna híd, a Carola daru és a tengerészeti múzeum dokkjai, és itt érthető meg a legjobban, hogy ez az egész negyed harminc évvel ezelőtt kikötő volt. Egy jó félóra.
Gyakori kérdések
Mi lett az itteni hajógyárakkal?
Igazán kemény történet. Amikor a nyolcvanas években eljött a bezárásuk, az egyáltalán nem zajlott békésen: sztrájkok, barikádok és valóságos utcai csaták voltak a munkások és a rendőrség között, itt helyben, a munkahelyükért. Ez volt az acél Bilbaójának vége. Ezért ez az épület egyszerre fáj és megindít: éppen azokon a sólyákon emelkedik, ahol emberek ezrei maradtak munka nélkül. A város azt akarta, hogy a romjából zene legyen.
Nyert valamilyen díjat ez a palota?
És nem is akármilyet: 2003-ban, néhány évvel a megnyitása után, a világ legjobb kongresszusi központjának választották. Nem rossz. Két építész jegyezte, Federico Soriano és Dolores Palacios, akik a hajós utalást a belső térig vitték: a belső lépcsők és átjárók egy hajó fedélzeteit és hídjait utánozzák, így bemész egy koncertre, és észre sem veszed, hogy hajózol.
