Szerény méretű plateresco homlokzat négy kis faragott koponyával az alsó részén, és egy név, amely évszázadokon át táplálta a legendákat. A legvalószínűbb magyarázat nem baljós: a koponyák a reneszánszban szokásos halotti motívumok voltak, és Fonseca érsekre utalnak, akinek emlékére a házat szentelték. A város azonban a másik változatot választotta.
Négy koponya és néhány legenda
A koponyák az alsó rész konzoljain vannak, kicsik, és keresni kell őket. A reneszánsz ikonográfiában memento moriként működtek, a halálra emlékeztető, teljesen szokványos elemként emlékhomlokzatokon és sírkápolnák kapuzatain.
A ház 1500 körül épült Alonso de Fonseca érsek emlékére, és a homlokzaton az ő mellszobra uralkodik. Az együttes lényegében lakóház formájú síremlék: innen a koponyák.
A város azonban megalkotta a saját történetét. Olyan változatok keringenek, amelyek a házban elkövetett bűntényekről, kísértetjárásról és sötét eseményekről szólnak, egyik sem dokumentált. Hogy egy négy koponyás házból sötét legendák születnek, kiszámítható; hogy öt évszázaddal később is mesélik őket, már kevésbé.
Plateresco kis méretben
A legelfogadottabb attribúció szerint Juan de Álava műve, aki a salamancai plateresco egyik mestere volt, és ezt a faragás minősége is alátámasztja: medalionok, groteszkek, címerek és egy kis falfelületen nagyon gondosan kidolgozott kompozíció.
Éppen a lépték miatt érdekes. Az Egyetem vagy a San Esteban nagy, oltárképszerű homlokzataival szemben itt ugyanazt a szókincset egy kis épületre alkalmazták, így egyetlen pillantással és közelről egészében látható. Plateresco szemmagasságban.
A belső tér nem látogatható, így a látogatás teljes egészében kívülről zajlik, és öt percig tart. Érdemes megállni Fonseca mellszobránál, a címernél és a koponyás konzoloknál, mert szinte mindenki ezeket jön megkeresni, és ezeket a legnehezebb megtalálni.
Kihagyhatatlan
A koponyák szokványosak
A reneszánszban szokásos memento mori. Fonseca érsekre utalnak, akinek emlékére a házat szentelték.
A város a legendát választotta
Bűntényekről és kísértetekről szóló változatok keringenek, egyik sem dokumentált, és öt évszázad után is mesélik őket.
Plateresco szemmagasságban
Ugyanaz a szókincs, mint a nagy, oltárképszerű homlokzatokon, de egy kis falfelületen, amely egészében és közelről látható.
Unamuno a szomszédban lakott
Egy emléktábla idézi fel a szomszédos házban, ahol az egyetem rektoraként töltött évei alatt élt.
Hogyan illeszkedik a salamancai látogatásodba
A Calle Bordadoreson áll, öt percre a Plaza Mayortól, egy lépésre a Palacio de Monterreytől és az Úrsulas-kolostortól. Rövid megálló a történelmi belváros északi részén, a nemesi Salamancán át vezető útvonalon.
Közvetlenül mellette egy emléktábla jelzi, hogy a szomszédos házban élt Miguel de Unamuno rektori évei alatt, és a mellszobra néhány méterre áll. A sötét legendák és a híres szomszédság együtt saját jelleget adnak ennek a zugnak.
Jól illeszkedik egy sétába, amely összeköti a Monterreyt, ezt a házat, a Plaza de los Bandost és a Fonseca-homlokzatot, mindezt tíz perces körzetben, és sokkal kevesebb emberrel, mint az egyetemi tengelyen.
Gyakori kérdések
Mit emelt még az a Juan de Álava?
Eleget, méghozzá a legjobbak közül. Kora egyik nagy kőfaragója volt: az ő műve a San Esteban-kolostor jó része, azzal a monumentális homlokzattal, amelyet kőoltárként faragtak ki, és a salamancai Új Székesegyház terveibe is belenyúlt. Az, hogy egy ilyen kis házat ilyen rangú mester jegyzett, sokat elárul Fonseca érsek pénztárcájáról és ízléséről.
És mi lett Unamunóval, a szomszéddal?
Itt a szomszédban élte utolsó éveit, és nehéz évek voltak. 1936-ban, már nagyon idősen és az egyetem rektoraként egy ünnepségen kiállt egy tábornok elé azzal a híres mondattal: „venceréis, pero no convenceréis”, vagyis „legyőztök, de meg nem győztök”. Mindenből kiszorították, és a házába zárták, egy lépésre ezektől a koponyáktól, ahol annak az évnek az utolsó napján meghalt. A salamancaiak mindig is összekapcsolták a halálát ennek a háznak a nevével.
