Elegáns, olaszos hangulatú épület pontosan ott, ahol a nagy sétány kezdődik. 1843-ban kezdték építeni, és 1858-ban avatták fel, II. Izabella korának derekán, amikor minden magára adó város saját olasz típusú színházat akart. És van egy gúnynevű toldaléka is.
A színház, amely a corralokat váltotta fel
A homlokzat rendezett és előkelő, úgy tervezték, hogy a város jobb köreinek legyen hol mutatkozniuk az operaestéken. Ez a XIX. századi spanyol színház szabványos építészeti nyelve.
Belül a nézőtér patkó alakú, öt emeletnyi páhollyal, amelyek a mennyezet felé emelkednek. Ez az elrendezés nem csak akusztikai: arra szolgál, hogy lássanak, és főleg, hogy lássák őket, a páholyok társasági kirakatként működtek.
A név se nem véletlen, se nem egyedi: szinte minden spanyol városnak megvan a maga Teatro Principalja. Ezek voltak az első rendes, kőből épült színházak, amelyek a régi patios de comediast váltották fel, azokat a szabadtéri udvarszínházakat, a corralokat, ahol korábban előadásokat tartottak.
Ez a váltás – a corralból az olasz típusú színházba – a XIX. század során átalakította a spanyol színházi élményt: számozott ülőhelyek, függöny, szabályozott világítás, és csendben ülő közönség az álldogáló, kiabáló helyett.
A turnűr
Évekkel később hátulról egy félkör alakú hangversenytermet toldottak hozzá, amelyet a burgosiak tréfásan „el polisónnak”, vagyis turnűrnek kereszteltek el, arról a vázról, amelyet a hölgyek a szoknyájuk alá kötöttek, hogy hátul kidomborodjon.
Ez egyike azoknak a népi gúnyneveknek, amelyek minden műszaki leírásnál jobban meghatároznak egy épületet, ráadásul pontosan datálják is, mikor ragadt rá: a turnűr a XIX. század utolsó évtizedeiben volt divat.
A színház ma is működik, és szinte minden este felmegy a függöny. Ez a legjobb módja egy ilyen épület megőrzésének: használni, és nem a saját múzeumává változtatni.
Ráadásul kiváló helyen áll: vele szemben kezdődik a Paseo del Espolón a teraszaival és a platánboltozatával, így az előadás után egyenesen a város legszebb sétányára lépsz ki.
Kihagyhatatlan
1858-ban avatták fel
1843-ban kezdték, II. Izabella korának derekán, amikor minden város olasz típusú színházat akart.
Patkó alakú nézőtér
Öt emeletnyi páholy, arra tervezve, hogy lássanak, és főleg, hogy lássák őket.
A „Principal” nem véletlen
Szinte minden spanyol városnak megvan a magáé: ezek váltották fel a szabadtéri corral de comediasokat.
A turnűr
Így hívják tréfásan a hátul hozzátoldott félkör alakú termet, a XIX. századi szoknyák váza után.
Hogyan illeszkedik a burgosi látogatásodba
A Paseo del Espolón elején van, a folyó mellett, néhány percre a Plaza Mayortól és a székesegyháztól.
Kívülről megnézni tíz perc. Ha van idegenvezetés vagy előadás, a patkó alakú nézőtér miatt érdemes bemenni: Kasztília egyik legjobb állapotban fennmaradt színházterme.
Állj meg vele szemben, és figyeld az életet körülötte: a teraszokat, a sétáló embereket. Itt kezdődik a város legbarátságosabb része.
Gyakori kérdések
Miért hívják „Principal” színháznak?
Mert egyszerűen ez volt a város fő színháza, a hivatalos, a nagy estéké. Látni fogod, hogy szinte minden spanyol városnak megvan a maga Teatro Principalja: ezek voltak az első rendes, saját épülettel bíró színházak, amelyek a régi komédiaudvarok, azok a szabadtéri udvarok helyébe léptek, ahol a tömeg közepén játszottak. Amikor egy város felavatta a magáét, úgy érezte, végre az első osztályban játszik. Ez a burgosi, és ma is áll, és ma is játszanak benne.
